Somkuti Nándor
|
"Minden magas hegy nagyon nehéz, és sok kockázattal jár a megmászása. Igazi sorrendet szépségben és nehézségben nem lehet felállítani."
(Erőss Zsolt)
I. A Nemzetközi Hegymászó és Sziklamászó Szövetség által elfogadott nehézségi fokozatok
(UIAA skála):
Az UIAA-nak (Union Internationale des Associations d'Alpinisme vagyis a Nemzetközi Hegymászó és Sziklamászó Szövetség) Európa szerte 76 ország a tagja, az osztályozási rendszerüket a leggyakrabban a rövidebb, sport utakon használják Nyugat-Németországban, Ausztriában, Svájcban és a legtöbb kelet európai országban, így nálunk is. A rendszerben római számokkal jelölik az utak nehézségét I-től XII-ig, hogy még árnyaltabban lehessen meghatározni egy út nehézségét + illetve – jellel egészítik ki a számozást. Az általam '0' - ás fokozattal jelölt szint nem tartozik közvetlenül az UIAA besorolásba, hisz ez a kategória még nem számít hegymászásnak.
Hegymászó programokat csak a 0,I, II-es kategóriákban szervezek, hisz a felsőbb kategóriákhoz már a résztvevőktől is elvárandó lenne a magashegyi mászásban a tapasztalat. Akik pedig ezzel rendelkeznek, azok már önállóan is képesek ilyen utakat mászni.
Elsősorban azoknak ajánlom a résztvételt, akik érdeklődők, szeretnének valahol elindulni, de nincs megfelelő képzettségük, jártasságuk az ilyen jellegű szabadidős programokban.
UIAA
|
Megnevezés
|
Jellemzés
|
0
|
Túrista út,
járó terep
|
Mászás nélüli túrák, ide tartoznak a jelzéssel ellátott túrista utak is. A kéz használatára nincs szükség, de olykor még a jelzett túrista utak is igen meredek lejtőn vezethetnek. A meredekséghez nem szokott kezdő túrista erőnlét hiányában megeröltetőnek is tarthatja már ezt a szintet is ha nincs rá kellőképen felkészülve.
|
I
|
Könnyű
|
Meredek terep. Helyenként szükséges a kezek használata. Kötél nem igen szükséges, de természetesen ha a vezető úgy látja, hogy a résztvevő bizonytalan, akkor nem szégyen igénybe vennni. Tájékozódó képesség és a sziklák közötti szédülésmentesség nélkül nem végezhető. Tapasztalt, nagyobb tudású túratárs segítsége igen hasznos lehet. Igen fontos, hogy a fenti képességekkel rendelkező kezdő hegymászó is csak az I.-es nehézségű túrával kezdjen és csak akkor lépjen egy nehézségi fokozattal feljebb, ha ezt a szintet már könnyedén teljesítette.
|
II
|
Alig nehéz
|
Gyakoribb kézhasználat szükséges az egyensúlyozás érdekében. Gyakorlottak kötél nélkül, kezdők helyenként kötéllel másszák. Hegymászó tanfolyam elvégzése után, vagy gyakorlott hegymászó kiséretében tanácsos belevágni !
|
III
|
Kissé nehéz
|
A terep időnként közel függőleges is lehet, de fogások, lépések bárhol vannak. Magashegyi tapasztalat, kötélbiztosításban és ereszkedésben való jártasság szükséges hozzá.
|
IV
|
Nehéz
|
Köztes biztosítások használata nélkülözhetetlen, gyakoriak a kitett, exponált szakaszok, lefelé általában ereszkedni kell. A kötélkezelésen kívül a stand építésben és a köztesek behelyezésében is gyakorlatra van szükség.
|
V
|
Nagyon nehéz
|
Köztes biztosítások gyakori használata. Gyakran kettős kötéltechnika alkalmazása szükséges. A fogások és állások ritkák, kicsik. Csak jó erőnlétű és tapasztalt mászónak ajánlott.
|
VI
|
Rendkívül nehéz
|
Kiváló egyensúlyérzék, nagy ujjerő szükséges hozzá. A fogások és a lépések gyakran "hiányoznak". Csak tökéletes mászótudás és nagy tapasztalat, megfelelő edzettség mellett javasolható.
Ez a szint megköveteli az eszközök alkalmazásában a tökéletes jártasságot.
|
VII
|
Kivételesen nehéz
|
Csak technikailag és fizikailag nagyon jól felkészül mászóknak ajánlható. Pszihésen is nagy megterhelést jelent.
|
VIII
|
Ezen nehézségi fokozatokkal jellemzett utak inkáb csak a sportmászók, akrobatikus sziklamászók számára mászhatók, optimális lelki és fizikai állapotban, optimális mászási körülmények között. Ezen utak megmászásához a fentieken kívül különleges adottságok is szükségesek.
|
IX
|
X
|
XI
|
XII
|
Az egyes fokozatok a finomítás érdekében három al csoportra oszthatók amit a következő módon jelölnek.
Vegyük például a VI-os nehézségi fokozatot:
Al csoportjai:
VI-
|
A (-) jelzés az adott kategórián belül a könnyebbik besorolást jelenti, átmenetet képez a (V+) és az (VI) szint között. Az (V) és (VI) fokozatban leírtak jellemezik, de a tiszta (VI)-os szintnél egy árnyalattal könnyebb.
|
VI+
|
A (+) jelzés az adott kategórián belül a nehezebbik besorolást jelenti, átmenetet képez a (VI) és (VII-) os nehézségi fok között. A (VI) és (VII) fokozatban leírtak jellemzik, de a tiszta (VI)-os szintnél egy árnyalattal nehezebb.
|
A fenti besorolási szintek egy nemzetközileg elfogadott besorolási szintet jelentenek, ami természetesen szubjektív is lehet. Egy adott út nehézségi fokát nagymértékben nehezíthetik az objektív körülmények. Téli viszonyok között hóban, vagy csökkentett látási viszonyok mellett ködben, esős, nyálkás, csúszós vagy jeges időben egy adott nehézségi fokozat akár egy-két fokkal is nehezebb lehet. Ezt a besorolási rendszert elsősorban sziklamászó útvonalakra alkalmazzák.
II. Jeges és havas hegymászó utak alpesi besorolási fokozatai
(IFAS skála)
Ezt a másik ugyancsak elterjedt besorolási skálát elsősorban a havas és jeges felszínű hegymászó utak nehézségi besorolására használják, különösen az Alpok országaiban, ezért tartom fontosnak ennek megemlítését is, hisz a legtöbb 3000-4000 m-es csúcsra vezető út havas, jeges területen halad, ezeknek a nehézségi besorolása egészen más szempontok szerint történik.
Itt a nehézséget elsősorban a hó vagy jégfelszin meredeksége, és hossza határozza meg.
Ez a besorolási rendszer az IFAS (International French Adjectival System), mely az európai havas, gleccseres hegymászó utak besorolására alkalmas. Az egyes besorolási fokozatok itt is módosulhatnak ha pl. egy normál esetben PD fokozattal jelölt út felszine megolvad, majd megfagyott összefüggő vízjég borítja.
Ennek a besorolási rendszernek a skálája a következőképpen néz ki:
IFAS
|
Megnevezés
|
Jellemzés
|
F
|
Facile
(Könnyü)
|
Gyalogtúra, kisebb mászással meredek havas úton.
A lejtő szöge 0 - 30°.
|
PD
|
Peu Difficile
(Kissé nehéz)
|
Közepes technikai tudás már szükséges hozzá, sziklás, havas és jéges felszinü kombinált utvonalon. A kötél, jégcsákány és a hágivas használata elengedhetetlen. A lejtő szöge 30-50°
Például: Mont Blanc, standard route (PD+); Mount Rainier, Disappointment Cleaver (PD+).
|
AD
|
Assez Difficile (Meglehetősen nehéz)
|
Az út néhány szakasza meredek, a lejtő szöge kb. 50-70°. Tökéletes elméleti és gyakorlati mászótudást igényel sziklán, havon és/vagy jégen.
Például: Matterhorn, Hornli Ridge (AD+)
|
D
|
Difficile
(Nehéz)
|
Az útvonal már tartósan meredek, a lejtő szöge helyenként 70-90° meredekségü. Tökéletes elméleti és gyakorlati mászótudást igényel sziklán, havon és/vagy jégen.
Például: Tour Ronde, North Face; Sir Donald, Northwest Ridge (D-); Mount Rainier, Liberty Ridge; Grand Teton, Black Ice Couloir; Mount Edith Cavell, East Ridge.
|
TD
|
Tres Difficile
(Nagyon nehéz)
|
Nagyon nehéz technikailag a leg felkészültebbek vágjanak neki, tökéletes elméleti és gyakorlati mászótudást igényel sziklán, havon és/vagy jégen. Az út megtételéhez nagy fizikai erőnlétre is szükség van. A lejtő szöge tartósan 70-90°.
Például: Slesse Mountain, Northeast Buttress; Howser Towers, Beckey-Chouinard; Mount Edith Cavell, North Face.
|
ED
|
Extremement Difficile (Szélsőségesen nehéz)
|
Ezek a legnehezebb még elképzelhető mászások sziklán, havon, jégen.
Alcsoportokra bontották: ED1; ED2; ED3; ED4
|
ABO
|
Abominable
(Förtelmesen nehéz)
|
Sokkal nehezebb mint az elképzelhető legnehezebb.
|
Hasonlóan az UIAA skálához itt is megszokott jelölési mód az egyes fokozatok finomítására a '+' és '-' jelek alkalmazása. (Pl. egy 'PD+' nehézségű út kissé nehezebb mint a ''PD' nehézségű, de könnyebb mint egy 'AD-' fokozat jelzett útvonal
III. Biztosított mászóutak nehézségi fokozatai
(Kurt-Schall skála)
A biztosított mászóutak napjainkban egyre népszerübb túracélpontoknak számítanak, és lehetőséget biztosítanak azok számára is, hogy eljussanak a sziklamászók birodalmába, akik nem annyira gyakorlottak, és nincsenek tisztában a sziklamászás technikájával. A túristaösvényeken kifeszített drótkötelek segítségével, létrák, függőhidak, vaskapcsok, és a falból kiálló vascövekek biztosítják a továbbhaladást és a biztosítás lehetőségét.
Német nyelvterületen 'klettersteig' néven, az olasz Dolomitokban 'via ferrata' néven, angol nyelvterületen pedig 'cabled way' néven ismert utakról van szó. A nagy népszerüsége szükségessé tette, hogy az ilyen jellegü utak nehézségi besorolásával is foglalkozzak.
A klettersteigek nehézsége nagyon változó, az egyszerű sétát kapaszkodóként segítő túra-klettersteigektől az extrém, visszahajló falakon vezetett kőkemény utakig terjed. A nehézség kifejezésére sokféle skála létezik. Manapság egyre jobban terjed az A-tól E-ig (újabban F-ig) terjedő rendszer. Ez a besorolás kizárólag az út technikai nehézségét veszi alapul, a kondícióigényt, a kitettséget, az út hosszát, időtartamát nem osztályozza. Kevésbé szubjektív, mint más rendszerek, a megadott fokozatok nagyjából hűen adják vissza a tényleges nehézséget, de a szubjektív elemet teljesen kiszűrni azért nem lehet, mivel nincsenek objektív mérőszámok, kategóriák. Egy-egy klettersteigen a nehézségi fokozatok váltakoznak, az egész útra vonatkozó nehézség mindig a legnehezebb szakaszt jelöli, ha tehát egy C-s útban van egy méteres E áthajlás, az út besorolása E.
Jel
|
Megnevezés
|
Jellemzés
|
'A'
|
Könnyü
|
Általában sziklán haladó gyalogösvény, ahol a kifeszített drótkötél, (gyakran korlát), csak jelképes segítség a mászáshoz. Az útban lehetnek néhol rövidebb létrás szakaszok is, de ezek nem függölegesek és könnyen leküzdhetőek.
Nem szabad azonban a könnyü kategóriát sem alábecsülni, hisz
egy hosszabb út magashegyi környezetbe vezet bennünket, ahol mind a szubjektív mind az objektív tényezők megnehezíthetik a haladást és azok a veszély forrásai is lehetnek (pl. kimerültség, időjárás és egyéb hegyi veszélyek pl. eső). Az ilyen nehézségű utak leküzdéséhez nem szükséges sziklamászó gyakorlat, de szédülésmentesség megfelelő fizikai állapot hiányában nem végezhető.
Kiknek ajánlható: Átlagos kondícióval rendelkező, lépésbiztos hegyi túrázók. De gyerekek és nem gyakorlott túrázók is elindulhatnak ezeken az utakon, abban az esetben, ha szigorúan betartják a biztosításra vonatkozó szabályokat !
Pl.: Hohe Wand - Springlessteig (A)
|
'B'
|
Kissé nehéz
|
Technikailag még nem nehéz, de már kapaszkodnunk kell, néhol komolyabb kitettségre is lehet számítani. A létrák már hosszúak és függőlegesek is lehetnek. Meredekebben emelkedő terep, ahol a természetes lépések mérete egyre kisebb, viszont jól láthatóak, még kezdők számára is könnyen felismerhetőek. A fogások nagyok, kézre esnek. Ezeken a falakon könnyebb és nehezebb szakaszok váltogatják egymást, így egy-egy nehezebb szakasz után van lehetőségünk egy kis pihenőre.
Kiknek ajánlható: Átlagosan sportos erőnléttel rendelkező gyakorlott felnőtt túrázóknak. Magas, jó állóképességgel rendelkező 16 év feletti fiataloknak.
Pl.: Hohe Wand - Hanselsteig (B)
|
'C'
|
Nehéz
|
Technikailag nehéz, az út meredek, néha rövid függőleges szakaszokon, jól kiépített utvonalon vezet. A létrák rövidebb szakaszokon már áthajlásokban (90°-nál meredekebb) is vezethetnek. A természetes lépések és fogások egyre kisebbek a mesterséges fogások és lépések száma pedig egyre csökken.Rendkívül fontos: a lépésbiztonság, jó mozgáskoordináció, a tériszony és szédülésmentesség. Pszichikai felkészültség, terhelhetőség. Az utak szűk kéményekben, sima falakon és kitett gerinceken is vezethetnek.
Gyakran előfordul, hogy egyes függőleges szakaszokon a drótkötélbe kapaszkodva kell felhúzni magunkat. A nehéz szakaszok között alig van idő és hely a pihenésre.
Figyelem! Az alacsonyabb túrázók számára gondot jelenthet az egyes lépések és fogások elérése. Ennél a fokozatnál már mind a kezdő, mind a haladó ferrátázónak használnia kell az önbiztosítást.
Gyerekeket plussz kötélbiztosítással vezesse a csapat leggyakorlottabb résztvevője.
Kiknek ajánlható: Az átlagosnál jobb kondícióval és fizikai állóképességgel rendelkező felnőtt turistáknak. Itt már gyakran előfordulhat az is, hogy a karunkkal kell a teljes testsúlyunkat megtartani vagy felhúzni magunkat. Gyerekeknek, fiataloknak csak tapasztalt vezetőve és külön kötélbe kötve ajánlható.
Pl.: Hohe Wand - Wahringersteig (C)
|
'D'
|
Nagyon nehéz
|
Technikailag nagyon nehéz, fizikailag kimerítő útvonalakról van szó, csak gyakorlott ferrátázóknak ajánlott. Alapfokú sziklamászó tanfolyam elvégzése előnyt jelent. Az útvonal gyakran függőleges falakon vezet, néhol meglehetősen gyér kiépítettség mellett, sima, táblás sziklafalakon, ahol kevés lépési lehetőség van. Az útvonal során hosszabb áthajló létrás szakaszok is lehetnek. A gyakorlatlanabbakat plusz kötélbiztosítással érdemes vezetni, gyereket ne vigyünk magunkkal. Hosszabb utak esetén (pl. Dolomitok) különösen kiemrítő lehet. Csak nagy fizikai felkészültséggel, rátermettséggel és gyakorlattal végjunk bele.
Kiknek ajánlható: Komoly fizikai állóképességgel rendelkező felnőtt turistáknak, akik jelentős izomerővel vagy technikai mászótudással és tapasztalattal rendelkeznek, akik már könnyedén másszák a 'C' fokozatot. Szükséges a pszichikai felkészültség, terhelhetőség, stabil lépésbiztonság. Kiváló mozgáskoordináció.
Pl.: Hohe Wand - Wildenauersteig (D);
Dolomitok - Giuseppe Olivieri Via Ferrata (D)
|
'E'
|
Extrém
|
Az útvonal extrém nehézségű, áthajló, sima sziklafalakon vezet, ahol a kiépítettség csak a falba beszerelt drótkötél. A létrák még a legnehezebb áthajlásokból is hiányoznak. Alapfokú sziklamászó tudás elengedhetetlen. Az útvonal leküzdéséhez erős, folyamatos karmunkára van szükség minimális pihenési lehetőséggel. A túrázó folyamatos nagyfokú stressznek van kitéve.
Pl.: Hohe Wand - HTL-steig (D-E); Blutspursteig (E)
Dolomitok - Constantini Super-ferrata (E)
|
'F'
|
Super extrém
|
Hosszú áthajló szakaszok, pihenési lehetőség egyéltalán nincs.
Csak gyakorlott sziklamászólnak érdemes nekivágni akik másszák az UIAA VI, VII fokozatokat is.
Pl.: Vielleicht Schwerste Klettersteig
|
A via ferrata utak nehézsége minden esetben változatosabb ennél a nehézségi skálánál. Gyakran használnak átmeneti osztályozást. Mint pl.: A/B, B/C, C/D, D/E. Ezek a meghatározások úgy értelmezhetőek, hogy ha egy út pl.: A/B nehézségű, abban az esetben vannak rövidebb-hosszabb szakaszai amik B nehézségűek, de az út nagy része A-s.
A fenti nehézségi skála minden esetben normál, ideális, nyári időjárásra vonatkozik. Amennyiben az időjárás kedvezőtlen irányba változik, az természetesen nehezítő tényezőnek számít. Esőben, hóesésben, rossz látási viszonyok között vagy viharos szélben egy-egy út akár több fokozatot is nehezedhet. Szükséges felszerelések: Sisak, Beülő, Önbiztosító szet.
Elsősorban az Alpokban. más kontinensen csak elvétve, de most már Magyarországon is találhatóak ferrata utak Cseszneken és Tatabányán. Az Alpokban számuk ezer fölötti. Megtalálhatók még a Pireneusokban vagy Korzikán is, illetve sokkal kisebb mértékben a Kárpátokban – ezek a láncos utak (pl. a Magas-Tátrában, Bihar-hegységben, a Királykőn) inkább túraösvényeken nyújtanak némi segítséget, semmint klettersteig jellegű mászóutak lennének.
A különböző alpesi országokban más-más célból hozták létre a klettersteigeket, és jellegük is másmilyen. Olaszországban, döntően a Dolomitokban a híres via ferraták, pl. Olivieri, Costantini, Piazzetta leginkább nagy magashegyi túrák kellékei: egy-egy csúcs elérését szolgálják a nem sziklamászó hegyrajongók számára. A turizmus forgalmának növelése céljából is építettek látványos, nehéz utakat. Itt, főleg a Garda-tó környékén épültek az első extrém via ferraták (pl. Pisetta), ahol a mászás nehézsége és kitettsége volt a fő szempont.
Mivel az utak régebben (80-as évek) épültek, mára nem kifigástalan az állapotuk. Ausztriában és Németországban egy-egy térség nyári turizmusának fejlesztését szolgálják. Alapvető cél a mászóknak kínált élmény, izgalom, kaland biztosítása és az út látványossága. Ezen utak kiépítettsége tökéletes, jól karbantartottak és biztonságosak. Ilyenek pl. a Berchtesgadener Hochthronsteig, vagy a Kaiser-Franz-Joseph klettersteig. A szlovén klettersteigek kivétel nélkül csúcsokra vezető túrák biztosított szakaszai. Technikailag általában nem túl nehezek, ám kemény magashegyi terepen vezetnek (pl. Jalovec), és a teljes túrához a törmeléklejtők, könnyebb mászószakaszok, hómezők mellett jellemzően 1000-2000 méter körüli szintkülönbséget is teljesíteni kell. Régebbiek, sokszor nem túl jó állapotban. Nagyon szép terepen vezetett, de elhanyagolt Via della Vita a Júliai-Alpokban (az olasz-szlovén határon). Franciaországban inkább afféle kalandparkok, mintsem hegymászó utak alternatívái. Jellemzően alacsonyabb tszf-i magasságokban, hihetetlenül látványos sziklákon épültek, kötélhidakkal, csúszdákkal, dróthálókkal. Ezen ferraták a nagy mélységeknek, kitettségnek, áthajló falaknak megfelelően bőségesen el vannak biztosítási lehetőséggel, így aki betartja a biztosítás elemi szabályait, azok számára akár az áthajlásban való lógás is biztonságosabb, mint sok olasz ferrata, ahol kilazult drótok, valamint a magashegység objektív veszélyei, kőhullás, kicsúszás stb. is fenyegetik a mászót.

IV. Amerikai Yosemite Decimal System:
(YDS skála)
Amerikában és Kanadában használatos YDS (Yosemite Decimal System) elnevezésű osztályozási rendszer tekinthető át. Az 1930-as években kezdték a használatát a Sierra Nevada hegységben. A YDS 1-től 5-ig számozza az utakat nehézségük szerint, 1-es a kis sérülési eséllyel járó kiránduló túra utak, a sziklamászás az 5-ös kategóriába tartozik. A sziklamászó utakat (5-ös főcsoport) további 1-től 15-ig elnevezett alcsoportra bontják, melyeket a/b/c/d betűvel kiegészítve apróbb különbségek is megadhatók a rendszerben. A betüs albeosztás 5.10 feletti fokozatoknál használják. (Pl. 5.10a, 5.10b, 5.10c, 5.10d, ahol a 'd' jelzés a legnehezebb és az 'a' jelzés a legkönnyebb fokozat az adott csoportban.)
Főcsoport
(1 től 5 ig)
|
Csoport
(0 tól 15 ig)
|
Alosztály
|
'a' 'b' 'c' 'd'
|
1
|
 |
 |
2
|
 |
 |
3
|
 |
 |
4
|
 |
 |
5
|
5.0
|
5.0a; 5.0b; 5.0c; 5.0d
|
5
|
5.1
|
5.1a; 5.1b; 5.1c; 5.1d
|
5
|
5.2
|
5.2a; 5.2b; 5.2c; 5.2d
|
5
|
5.3
|
5.3a; 5.3b; 5.3c; 5.3d
|
5
|
5.4
|
5.4a; 5.4b; 5.4c; 5.4d
|
5
|
5.5
|
5.5a; 5.5b; 5.5c; 5.5d
|
5
|
5.6
|
5.6a; 5.6b; 5.6c; 5.6d
|
5
|
5.7
|
5.7a; 5.7b; 5.7c; 5.7d
|
5
|
5.8
|
5.8a; 5.8b; 5.8c; 5.8d
|
5
|
5.9
|
5.9a; 5.9b; 5.9c; 5.9d
|
5
|
5.10
|
5.10a; 5.10b; 5.10c; 5.10d
|
5
|
5.11
|
5.11a; 5.11b; 5.11c; 5.11d
|
5
|
5.12
|
5.12a; 5.12b; 5.12c; 5.12d
|
5
|
5.13
|
5.13a; 5.13b; 5.13c; 5.13d
|
5
|
5.14
|
5.14a; 5.14b; 5.14c; 5.14d
|
5
|
5.15
|
5.15a; 5.15b; 5.15c; 5.15d
|
1: Túrázás
2: Nagyon könnyű mászás, néhol a kezekre is szükség van.
3: Könnyű mászás, ahova már a kötelet is vigyük magunkkal.
4: Mászás, gyakran kitett terepen. A kötél gyakran van használatban. A leesés ennél a fokozatnál már halálos lehet. Biztosítási lehetőségeket könnyedén találhatunk.
5: A komolyabb sziklamászás itt kezdődik. A kötél, a beülő szükséges, a az elölmászót a természetes v. mesterséges biztosítási pontokrol ezen a szinten már szakszerüen kell biztosítani. Az 5. fokozat további fokozatokra osztódik, melyeket 1-15 közötti fokozatokra osztjákés minden egyes fokozat további alcsoportba osztható (a, b, c, d) annak érdekében, hogy a sziklamászó fokozatok finomabb besorolási szintjai egyértelműen elkülönüljenek.
5.0-5.7: Ezek a fokozatok egy gyakorlott sziklamászó számára könnyűek, a kezdő sziklamászók fokozatai.
5.8-5.9: A legtöbb "hétvégi" mászó számára kényelmes mászást jelent. A sziklamászás speciális ismereteire is szükség van.
5.10: Egy "hétvégi" mászó számára ez jelenti a felső határt.
5.11-5.15: Ez a szint már az igazán gyakorlott mászók birodalma. Ezek a nehézségi fokozatok már megkövetelik a mászótól a rendszeres tréninget, a szükséges képességeket, és egy út folyamatos ismétlését, ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek.
A táblázat nem tartalmazza, de az YDS skála lehetőséget ad a több kötél hosszas utak esetében, hogy római számokkal jelölve megadják a szükséges időtartamot is, I. az egy-két óra alatt teljesíthető távok, míg a skála utolsó száma, VII, az egy hét vagy annál is hosszabb utakat jelöli:
I-II: 1-2 kötélhosszos útak, közel a szálláshelyhez.
III: Mászás a nap nagy részét felöleli, beleértve a helyszín megközelítését is, mely megköveteli a havas viszonyok közötti jártasságot, lavina biztonságot.
IV: Többkötélhosszas utak nagy magasságban, messze a szállás lehetőségétől, sokszor bonyolult több őrés nehéz terepen történő megközelítéssel. A helyszín elérése csak hajnali indulással lehetséges.
V: Több napos mászóutak.
VI: Egy hét. vagy annál hosszabb mászóutak.
VII: Jelenleg ez a fokozat még elfogadás alatt van.
V. Nagybritanniában használt nehézségi fokozatok:
(UK skála)
Az angolok által használt rendszert elnézve szinte elmegy az ember kedve a mászástól, annyira összetett, de ne adjuk fel ilyen könnyen! Két részből áll az osztályozás: a megadott melléknév megmutatja az út általános nehézségét azt, hogy mennyire megerőltető a megmászása, míg számmal és a/b betűvel együtt jelölik az út nehézségét a biztosítottsága alapján, milyen sűrűn van nittelve, illetve mennyire igényel technikás megoldásokat. Nagybritannián kívül Irországban is használják. A technikai besorolás jelenleg 1 től 9-ig tart, míg a mellékneves besorolás: M, D, VD, HVD, S, HS, VS, HVS, E1 - E9.
VI. Francia skála
A francia számozás nemzetközileg elfogadott a sport utak jelölését illetően, három összetevőből állítja össze egy út leírását: 1 – 9 számozzák, majd a/b betűvel, illetve + és – jellel még tovább tagolják a mászás nehézségének megadását.
1; 2; 3; 3+; 4-; 4; 4+; 5a; 5b; 5c; 6a; 6a+; 6b; 6b+; 6c; 6c+; 7a; 7a+; 7b; 7b+; 7c; 7c+; 8a; 8a+; 8b; 8b+; 8c; 8c+; 9a; 9a+; 9b
|
VII. Egyéb skálás, egyéb besorolások
Észak-Csehországi, homokkövek besorolási rendszere:
Besorolására római számokat használnak, 'I' től 'XII' ig, Az egyes nehézségi fokozaton belül kis 'a' 'b' 'c' betükkel jelzik azárnyalatait. A kis 'a' betü a könnyebb, míg a 'c' betű a nehezebb besorolást jelzi, ugyanabban a kategóriában.
I; II; III; IV; V; VI; VIIa; VIIb; VIIc; VIIIa; VIIIb; VIIIc; IXa; IXb; IXc; Xa; Xb; Xc; XIa; XIb; XIc; XIIa; XIIb; XIIc
|
Finnországi bosorolási rendszer:
Arab számokkal jelöli ez egyes fokozatokat, 1-11-ig, '-' és '+' jellel pedig finomítja az egyes fokozatok közötti átmenetet:
1; 2; 3; 4; 5-; 5; 5+; 6-; 6; 6+; 7-; 7; 7+; 8-; 8; 8+; 9-; 9; 9+; 10-; 10; 10+; 11-; 11; 11+;
|
Svéd bosorolási rendszer:
Hasonló a norvég besorolási rendszerhez, Arab számokkal jelöli ez egyes fokozatokat, 1-9-ig, '-' és '+' jellel pedig finomítja az egyes fokozatok közötti átmenetet:
1; 2; 3; 4; 4-; 4; 4+; 5-; 5; 5+; 6-; 6; 6+; 7-; 7; 7+; 8-; 8; 8+; 9-; 9; 9+
|
Lengyel besorolási rendszere:
Besorolására római számokat használnak, 'I' től 'VI' ig, Az egyes nehézségi fokozaton belül a '-' és a '+' jeleket használják az adott nehézségen belül a könnyebb és a nehezebb útak megjelöléséhez. A legmagasabb fokozatot (VI) tovább osztják arab számokkal 1-től 6-ig. (VI.1; VI.2; VI.3; VI.4; VI.5; VI.6)
I; II; III; IV; V-; V; V+; VI; VI+; VI.1; VI.1+; VI.2; VI.2+; VI.3; VI.3+; VI.4; VI.4+; VI.5; VI.5+; VI.6
|
Dán besorolási rendszere:
Vegyesen használja az arab és római számokat. Arab számokat használ az 1-4 fokozatok jelölésére és római számokat az V. fokozattól a VIII. fokozatig. A '-' és a '+' jelekkel tovább finomítja az egyes fokozatokat.
1; 2; 3; 4; 4+; V-; V; V+; VI-; VI; VI+; VII-; VII; VII+; VIII-; VIII; VIII+
|
Orosz, Ukrán, Kirgizisztán besorolási rendszere:
A három rendszer felépítését tekintve hasonló, mindegyikben az arab számikat használják 1-től 6-ig. Minden kategóriát további két alcsoportra bontanak 'A' és 'B' betük jelzésével, ahol az 'A' betü a könnyebik, a 'B' betü pedig a nehezebbik válozat az adott kategóriában. (pl. 2A; ill. 2B). A három országban az egyes jelőlések nem ugyanarra a valós nehézségre vonatkoznak vonatkoznak.
1A; 1B; 2A; 2B; 3A; 3B; 4A; 4B; 5A; 5B; 6A; 6B
|
Ausztrál bosorolási rendszer:
Az ausztrál osztályozási rendszer sokak szerint a legegyszerűbb, az arab számokkal jelölik az utakat, a számok egyesével nőnek, ahogyan nehezednek és egyre technikásabb mászást igényelnek az utak. 1 tól 33-ig.
1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 11; 12; 13; 14; 15; 16; 17; 18; 19; 20; 21; 22; 23; 24; 25; 26; 27; 28; 29; 30; 31; 32; 33
|
Brazil bosorolási rendszer:
A rendszer a római számokat használja 'I' -től 'XI' -ig, míg finomításra az alsó kategóriákpban a 'sup' jelzést, ('I' -től 'VI' fokozatig, a felső kategóriákban a megszokott 'a' 'b' és 'c' jelzéseket használják (VII -től).
Isup; II; IIsup; III; IIIsup; IV; IVsup; V; Vsup; VI; VIsup; VIIa; VIIb; VIIc; VIIIa; VIIIb; VIIIc; IXa; IXb; IXc; Xa; Xb; Xc; XIa
|
Dél-Afrikai bosorolási rendszer:
A Dél-Afrikában szintén nagyon egyszerű besorolási rendszert használnak, természetesen más beosztással, mint a ránézésre nagyon hasonló ausztrál rendszer esetében. A skála 1-estől a 40-es fokozatig tart.
1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 11; 12; 13; 14; 15; 16; 17; 18; 19; 20; 21; 22; 23; 24; 25; 26; 27; 28; 29; 30; 31; 32; 33; 34; 35; 36; 37; 38; 39; 40
|
Jégmászásban haszált nehézségi fokozatok:
A WI (Water Ice) skála a vízjég-mászás nehézségi besorolását tartalmazza. Ehhez nagyon hasonló az AI skála (Alpine Ice), amit tömörített hó és gleccserjég mászására használnak. A fő különbség a két jégtípus között a tömörség. A vízjég sokkal tömörebb.
WI1; WI2; WI3; WI4; WI6; WI7
|
WI1: Kis dőlészögű emelkedő. Nincs szükség jégcsákányra a mászás során.
WI2: Kisebb dőlészőgű (60 fokos összefüggő jég), megfelelő technikával 1 jégcsákánnyal is könnyedén mászható.
WI3: Általában 60-70 fokos meredekségű jégfal, max. 4 méteres, közel függőleges fellépésekkel.Megfelelő pihenőhelyekkel és jó biztosítási lehetőségekkel.
WI4: Közel függőleges, 10 méteres fellépések. A jégcsavarok elhelyezése sokszor nehéz helyzetben történik, kevés pihenőhely.
WI5: Közel függőleges, vagy függőleges, 20 méteres fellépések néhány jó pihenőhellyel. A jégcsavarok elhelyezése sokszor nehéz helyzetben történik.
WI6: A teljes kötélhosszban függőleges jégmászás (30-60 méter) pihenési lehetőség nélkül. Nagyon jó állóképességet és kiváló technikai tudást igényel.
WI7: Folyamatosan áthajló, pihenési lehetőség nélkül. A biztosítási pont elhelyezése lehetetlen, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.
Dry Tooling / Vegyes mászás (Mixed):
A vegyes mászás jégcsákánnyal és hágóvassal történő szikla- és jégmászást jelent. A Dry Tooling, jégmászáshoz alkalmas felszerelésben történő sziklamászás, de a jéggel borított szakaszok nem kötelezőek.
M1; M2; M3; M4; M5; M6; M7; M8; M9; M10; M11; M12
|
M1-3: Könnyű. Nem igényel felszerelést.
M4: Max. függőleges fal néhány technikás mozdulattal.
M5: Végig függőleges.
M6: Függőleges és áthajló út nehéz mozdulatokkal.
M7: Technikát és nagy erőkifejtést igénylő, 10 méternél rövidebb áthajlás.
M8: Közel vízszintes áthajlásokkal tarkított, nagyfokú technikai tudást és fizikai erőnlétet igénylő út.
M9: Végig függőleges, vagy enyhén áthajló út, apró és technikás fogásokkal, vagy rövid, zsebes plafon.
M10: Legalább 10 méteres vízszintes plafon, vagy 30 méteres áthajlás nagy erőkifejtést igénylő mozdulatokkal, pihenő nélkül.
M11: Kötélhossznyi áthajlás akrobatikus mozdulatokkal, vagy max. 15 méteres plafon.
M12: Dinamikus, boulderes mozdulatokkal tarkított M11, apró technikás fogásokkal.
SAC Trekking skála:
A Svájci Alpin Klub (SAC) kidolgozott egy nehézségi fokozati skálát trekking túrázók számára. A Nehézségi fokozatok 6 szintre osztódnak: T1 től T6-ig, ahol a T1 a legkönnyebb és a T6 a legnehezebb. A 'T' jelzés a trekking túrázás rövidítéséből ered.
 |
T1
hiking
|
(Könnyű túra.)
|
|
Az útvonal: Könnyű túrusta út.
A terep: Sík, v. kissé enyhén lejt, nincs az esésnek kockázata. Az út jól kijárt és jelzett.
Követelmények: Nincsenek.
|
 |
T2
mountain hiking
|
(Könnyű hegyi túra.)
|
|
Az útvonal: Emelkedik, nagyobb szintkülönbség is lehet benne. Általában jelzett út.
A terep: Kissé meredek, esés kockázatával már számolnunk kell.
Követelmények: Túracipő és szédülés mentesség.
|
 |
T3
demanding
mountain hiking
|
(Közepesen nehéz hegyi túra.)
|
|
Az útvonal: Kitett szakaszokkal találkozunk, melyeket kötél vagy lánc biztosít. A kezeket használni kell az egyensúlyozáshoz.
A terep: Kitett terep, nagy az esés kockázata. Omladákon, kőtörmeléken sziklákon vezet az út.
Követelmények: Tökéletes lépésbiztonság, szédülés mentesség, Jó túracipő valamint alapfokú alpesi tapasztalat.
|
 |
T4
alpen hiking
|
(Alpesi túra.)
|
|
Az útvonal: Az előre jutáshoz gyakran kell a kezeket használni.
A terep: Erősen kitett terep, a veszélyesen meredek füves tereptől a csipkés sziklákig és a hómentes könnyebb gleccserfelszínekig minden lehetséges.
Követelmények: Otthonos mozgás kitett terepen. Erős magashegyi trekking cipő, bizonyos fokú tapasztalat, képesség a terep minőségének és nehézségének felismerésében. Alpesi tapasztalat.
|
 |
T5
demanding
alpen hiking
|
(Közepesen nehéz alpesi túra.)
|
|
Az útvonal: Az útvonal már mászó útvonalnak számít egészen az UIAA I. fokozatig.
A terep: Kitett nehéz terep, csipkés sziklákkal, gleccserekkel és firnes hómezőkkel.
Követelmények: Hegymászó bakancs. Megbízható, gyakorlott terepfelismerés, terepismeret, alapszintű alpesi tapasztalat. Akötél és jégcsákány kezelésének alapvető ismerete.
|
 |
T6
difficult alpen hiking
|
(Nehéz alpesi túra.)
|
|
Az útvonal: Az útvonal már mászó útvonalnak számít egészen az UIAA II. fokozatig.
A terep: Gyakran nagyon kitett nehéz terep, veszélyesen csipkés sziklák, gleccserek, melyekenn nagy a kicsúszási és hasadékba esési veszély.
Követelmények: Több éves alpesi tapasztalat. Az alpesi technikai felszerelések gyakorlott használata.
|
 |
SAC Téli túra nehézségi skála (Hótalpas túrák):
Hasonlóan a trekking túrákhoz a Svájci Alpin klub (SAC) kialakított nehézségi fokozatokat a téli túrázók számára is, melyek hasonlóan a a trekking skáláhoza, (Lásd.: előbb), 6 fokozatba sorolódik. Elnevezése a WT (winter trekking=téli túrázás) szavak kezdőbetüiből áll , WT1 - től WT 6-ig terjed.
WT1; WT2; WT3; WT4; WT5; WT6
|
WT1:(Nagyon könnyű hótalpas / téli túra)
Lejtőszög < 25°. A közelben nincs meredek lejtő. NIncs lavina veszély, nincs esély a kicsúszásra és lezuhanásra.
Pl.: Buffalora-Jufplaun, Goldau-Wildspitz, Zettenalp, Chasseron
WT2: (Könnyű hótalpas / téli túra)
Lejtőszög < 25°. A közelben mér van meredek lejtő. Lavina veszél lehetséges, még nincs esély a kicsúszásra és a lezuhanásra.
Pl.: Parpan-Churer Joch, Dreibündenstein, Realp- Tiefenbach, Hundsrügg
WT3: (Közepesen nehéz hótalpas / téli túra)
Lejtőszög < 30°. Rövid meredek szakaszokkal. Lavinaveszély lehetséges, alacsony a kicsúszási kockázat, ilyenkor is csak rövid kicsúszásokra számíthatunk melyek nem jelentenek kockázatot.
Pl.: Mattjisch Horn, Buochserhorn, Staldhorn,
WT4: (Nehéz hótalpas/téli túra)
Lejtőszög < 30°. Rövid meredek szakaszokkal, és/vagy meredek lejtők keresztezésével. A havas terület részben sziklás tereppel is keveredik. A gleccseren kevés a hasadékos szakasz. Lavinaveszély magasabb kockázata. A kicsúszás sérülés veszéllyel járhat. Már a zuhanás veszéllével is számolnunk kell.
Pl.: Piz Calderas; teghorn, Wistatthorn.
WT5: (Alpesi hótalpas / téli túra.)
Lejtőszög < 35°. Rövid meredek szakaszokkal és/vagy meredek lejtők keresztezésével melyek havasak és/vagy sziklásak is lehetnek. Gleccserek hasadékokkal. Lavinaveszély magas kockázata. A kicsúszás és a zuhanás veszélye magas. Alpesi veszélyekkel is számolnunk kell. (Pl.: Gleccser hasadékba esés)
Pl.: Piz Buin,Sustenhorn, Strahlhorn
WT6: Nehéz alpesi hótalpas / téli túra)
Lejtőszög < 35°. Nehéz meredek szakaszokkal és/vagy nehéz meredek lejtők keresztezésével melyek havasak és/vagy sziklásak is lehetnek. Erősen szerákos gleccser.Lavinaveszély magas kockázata. A kicsúszás és a zuhanás veszélye magas. Alpesi veszélyekkel is számolnunk kell. (Pl.: Gleccser hasadékba esés)
Pl.: Piz Palü, Wetterhorn, Jungfrau
SAC Sítúra/síalpinizmus nehézségi besorolása:
A Svájci Alpin Klub (SAC) a sítúrázók, síalpinisták számára is kidolgozozz egy nehézségi skálát, mely alábbiak szerint néz ki:
 |
L:
|
- [Leicht] -
|
Könnyű
|
(+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög < 30°. Szelíd akadály mentes lejtők, hegyoldalak. A kicsúszás nem jelenthet veszélyt. Nincsenek szűk helyek.
Pl.: Niderhorn Boltigen felől; Steghorn a Lämmerenhütte felől; Faulhorn Süden Grünhornlücke felől.
|
 |
WS:
|
- [Wenig schwierig] -
|
Kissé nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 30° de < 35°. Általában nyilt lejtők, esetleg néhány rövid meredekebb lépcsőkkel. Gyors fordulatok az esetleges akadályok kikerüléséhez már szükséges lehetnek. Rövid meredekebb lejtők enyhe kifutással végződve. A szűkületek rüvidek és nem meredekek.
Pl.: Bunderspitz; Arpelistock a Geltenhütte felől; Sattelhorn (Kandertal); Sattelhorn (Driest)
|
 |
ZS:
|
- [Ziemlic schwierig -
|
Eléggé nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 35° de < 40°. Rövid meredek szakaszok, melyeket nem lehet elkerülni. Az előbukkanó akadályok már meredekebb szakaszokon is előfordulnak, melyek megkövetelik a gyors reakciót. Fe.lmenetben éles fordulúkat kell alkalmazni. A hosszú lejtókben meredek lépcsők lehetnek. A kicsúszásnál már a sérülés veszélye is fennállhat. A szűkületek rövidek, de meredekek. Gyors fordulatok szükségesek.
Pl.: Männliflue Süden felől; Rinderhorn normál út; Bundstock Kandersteg felől; Grosshorn Süden felől.
|
 |
S:
|
- [schwierig] -
|
Nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 40° de < 45°. A meredek lejtőn sok akadály lehetséges, melyek kikerülése gyakorlatot igényel. Nagy a hosszú kicsúszások veszélye, melyek sziklatömbökkel, kőtörmelékkel vagy fákkal végződnek. A jeges hó életveszélyes ! A keskeny, szűk szakaszok hosszúak és meredekek. Rövid gyors fordulók lehetségesek.
Pl.: Winterhore É-lejtő; Vorder Lohner DNY-lejtő; Altels ÉNY-lejtő; Dreispitz; Wyssi Frau ÉNY-gerinc.
|
 |
SS:
|
- [sehr schwierig] -
|
Nagyon nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 45° de < 50°. Többnyire nagyon meredek terep. A lejtő gyakran sziklalépcsőkkel tagolt, sok az akadály. Nagy a veszélye a meredek letörésekbe csúszásnak. A sziklák halálos veszélyt jelentenek ! Hosszú, nagyon meredek kuloárok. Gyakran csak ugorva lehet megfordulni, az oldalazva csúszás nélkülözhetetlen.
Pl.: Märe É-kuloár; Balmhorn É-fal direkt; Dündenhorn D-oldal; Lauteraarhorn; Mönch D-fal.
|
 |
AS:
|
- [äusserst schwierig] -
|
Szélsőségesen nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 50° de < 55°. Szélsőségesen meredek hosszú lejtők és kuloárok. A megállásra nincsenek biztonságos szakaszok. Szélsőségese kitettség. Csak ugró fordulóval válthatunk irányt. Az oldalazva csúszás elengedhetetlen.
Pl.: Mönch ÉK-fal.
|
 |
EX:
|
- [extreme schwierig] -
|
Extrém nehéz
|
(-/+)
|
 |
 |
 |
Lejtőszög > 55°. Extrém meredek lejtők és kuloárok. Csak profiknak ajánlható. A szikla letöréseken kötéllel kell leereszkedni.
Pl.: Eiger ÉK-fal.
|
 |
Figyelmeztetés ! Ezek a nehézségi fokozatok kifejezetten sízők számára készült nem pedig alpinisták számára. Egy kuloár pl. ami sízőknek nehéz 'S' besorolású egy alpinista számára csak eléggé 'ZS' vagy kissé nehéz 'WS' lehet.
VII. A különböző sklálák összehasonlítása
Végeredményben elég megjegyeznünk az UIAA osztályozási rendszerét, mert számunkra az a mérvadó Magyarországon és a környező országokban is. Ha pedig messzebbre megyünk kalandozni, vigyük magunkkal az összehasonlító táblázatot puskának. A táblázatokban a teljesség igénye nélkül próbáltam összeszedni ez egyes fokozatok besorolását, összehasonlítva egymással és az UIAA skálával. A boulder kategóriákat hely hiányában az összehasonlításomban nem szerepeltette.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|
Felszerelés
 Tervezési időszak
 Indulás előtt
 Menet közben
 Időjőrási tényezők
 A hegy maga
 Edzési alapelvek
 Edzés jelentősége
 Technikai edzés
 Taktikai edzés
 Mentális edzés
 Mozgékonysági edzés
 Kondicionális edzés
 Az edzés gyakorlata
 Edzés tervezése
 A technika jelentősége
 Alaptechnikák
 Mászótechnikák
 Súlypont áthelyezés
 A taktika
jelentősége
 A tervezés és
a kivitelezés
 A felkészülési
szakasz
 A megvalósítás
 Pihenőpontok
 Taktikai
terhelés váltás
pihenés alatt
 A pihenőpontok
stratégiai
állomások
 Pihenőpont mint
a visszavonulás
biztosítása
 A psziché
 A félelem
 A fájdalomtűrés
 A becsvágy
 Az akarat
 A biztosító eszközök
 Köztesek
 Néhány szó a fúrt szegekről
 A biztosítási lánc taktikája
 Az esés
 Bekötözködés
 Haladás
gleccseren
 Mentés
hasadékból
 Standolás
 Haladás
meredek jégen
firnen
 UIAA skála
 IFAS skála
 Kurt-Schall skála
 YDS skála
 UK skála
 Francia skála
 Egyéb skálák
 Összehasonlítás
 Fokozatok
 Jelzésrendszer
 Fokozatok
 Egyéb tudnivalók
 A lavina n agysága
 Lavinajelentés
 Ellenőrzés a terepen
 A mozgás szabályai
 A túlélés fázisai
 Keresés, mentés
 Hóismeret
 Lavinaismeret
Somkuti Nándor
|