Túránk felszereléséhez mindenkor hozzátartozik a tájoló is. Úttalan terepen vagy sötétben, rossz, látási viszonyok közölt és általában a tájékozódásnál nélkülözhetetlen segítőnk. Hiába van a legrészletesebb és legújabb kiadású térkép a kezünkben, tájoló nélkül nem tudjuk végrehajtani feladatunkat.
A ma forgalomban levő fokbeosztásos tájolókat általában a természetjárók, a vonásbeosztásúakat a katonák és a turisták is, a kompaszvonásos tájolókat pedig a tengerészek használják. Ez a meghatározás természetesen csak általános. Köztudomású, hogy pl, a szovjet Adriánov-kartájólón mind fok-, mind vonásbeosztás is található. Mindenesetre bármilyen tájoló is kerül a kezünkbe (Patent-Bézárd, Bézárd-tájoló, vagy 39/M. tájoló stb.) - legyen azon fok- vagy vonásbeosztás mindenkor betűjelzéseket is találunk, amelyek a fő világtájakat jelölik.
Az iránytű: egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytű csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni.
A tájoló: ez is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét.
LAPTÁJOLÓ
Fő részei:
1. Mágnestű
Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít.
2. Szelence
Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen.
3. Alaplap
Egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala - irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók.
Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását. A rugós lépésszámláló tárcsa a hosszabb távolságok mérésekor kerül alkalmazásra a terepen úgy, hogy 100 lépésenként egy-egy osztással elforgatjuk és a tárcsán lévő számozás mutatja, hány osztással forgattuk el a mérés során.
A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a baloldali hosszabb oldalra vésett 1:25000-es méretarányú aránymérték is.
A BÉZÁRD TÁJOLÓ
A pontos méréseket követelő versenybírói munka, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen.
Fő részei
1. Mágnestű
A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt "Északi" vége állandóan a Föld északi irányába mutat.
2. A szelence
Rendszerint légmentesen zárt, átlátszó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért irányok értékének leolvasását.
A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő beosztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgásiránya a különböző típusú tájolóknál más és más.
A "DK 6400" rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400 részre - vonásra! - van beosztva, a "0" kezdőpont Délen van, és Keleti irányba haladva növekednek a számok.
Az "ÉK 6000" pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre van beosztva, a "0" kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1 km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge.
Az "ÉK 360o"-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja - 360 egyenlő részre van felosztva. A "0" északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti.
Az "ÉK 400"-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont "0"-ja északon van, és a számozás forgásiránya keleti .
Összehasonlító táblázat a különböző típusú tájolók számozási rendszeréhez:
 |
ÉK 60-00
|
ÉK 64-00
|
DK 64-00
|
ÉK 360°
|
ÉK 400 újfok
|
É
|
00-00
|
00-00
|
32-00
|
0
|
0
|
K
|
15-00
|
16-00
|
16-00
|
90°
|
100
|
D
|
30-00
|
32-00
|
00-00
|
180°
|
200
|
Ny
|
45-00
|
48-00
|
48-00
|
270°
|
300
|
100 vonás = 5,63° (64-00 vonásrendszernél)
100 vonás = 6° (64-00 vonásrendszernél)
1° = 17,78 V (64-00)
1° = 16,65 V (60-00)
A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás bejelölve és számozva. A vonásrendszerű 64-00 vagy 60-00 típusú tájolóknál 00-50 vonásonként van jelölve a beosztás és 02-00 vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tizesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.)
A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve és 20 fokonként számozva.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|