Somkuti Nándor
|
"Mássz hegyet, ha ez a vágyad, de ne feledd, hogy a bátorság és az erő semmit sem ér elővigyázat nélkül,
és egy pillanatnyi hanyagság tönkretehet egy egész boldog életet.
Semmit ne siess el; fontolj meg jól minden lépést; és a kezdettől tarts szem előtt minden lehetséges véget."
(Edward Whymper)
Időjárási tényezők:
Rossz látási viszonyok
A köd nagymértékben csökkenti a tájékozódó képességet. Különösen veszélyes lehet hómezőn, gleccseren, ahol nincs a közelben semmiféle tereptárgy, ami tájékozódási pontként felhasználható lenne. A tartós köd hosszútávon átnedvesíti a ruházatot.
Napsütés, ultraibolya sugárzás
Magashegységben gyakori jelenség, hogy ha süt a nap, akkor igen magasra fel tud szökni a hőmérséklet a sziklafalban, főleg a szélmentesebb területeken. Könnyen kaphatsz napszúrást egy egésznapos kint tartozlkodás során, ha fedetlen fejjel túrázol egész nap. A fokozott napsütésben fokozódik a vízleadás, így nagyobb mennyíségű vízre lesz szükséged.
2000 méter felett a légkör már olyan ritka, hogy a szürő hatása gyengébben érvényesül, és a nap káros sugarai erősebben érnek. A jelenség hatványozódik, ha hómezőn tartozkodsz, ahol a visszaverődő sugarak méginkább fokozzák a sugárzás hatását.
Az UV sugárzás okozta veszélyek:
 Hóvakság: hóvakságot még akkor is lehet kapni ha nem süt a nap, ezért 2000 méter felett mindig viselj olyan szemüveget ami megszűri a szemre káros UV sugarakat. Hóvakság esetén szúrós fájdalmat lehet érezni a szemben, ami könnyezést, szédülést, fejfájást is eredményezhet súlyosabb esetben.
 A börsérülés ellen magas faktorszámú fényvédő krémet célszerű használni.
Hőmérséklet változás
Nyugodt, szélmentes légkörben általános szabályként elmondható, hogy a magasság növekedésével 100 m-enként hozzávetőlegesen 0,5 °C fokkal hűl a légkör hőmérséklete. Ez az úgynevezett függőleges hőmérsékleti gradiens.(Lásd: Táblázat.) Természetesen a légkör viselkedése ettől sokkal bonyolultabb, nagymértékben befolyásolja a légmozgás, ami magashegyi viszonyok között nem elhagyagolható. Más a helyzet télen, amikor az anticiklonáris hatás érvényesül, ilyenkor ugyanis fent a hegyekben van melegebb, míg lent a völgyekben, alacsonyabb régiókban hidegebb a levegő hőmérséklete. Ez a jelenség az inverzió. Ennek oka a szennyezett levegő. A völgy párás szennyezett levegőjén a nap felmelegítő sugarai nehezen jutnak át, így hőmérséklete alacsonyabb marad a tisztább felsőbb rétegeknél, ahol a nap sugárzás akadálytalanul tud áthatolni és ezáltal erősebben felmelegíti a felsőbb rétegeket. Szélcsendes időben ez sziklafalon hatványozottabban is jelentkezik. Magashegységben nagyon gyakori jelenség, hogy az árnyékos és napsütötte terület között akár 10 °C fokos különbség is lehet. Árnyékos és napos területek a hegyekben nagyon csakran váltogatják egymást.
Kihülés:
Mindig óvakodj a kihülés veszélyétől. A szervezet akár 1 °C fokos hőmérsék csökkenése is okozhat olyan problémát ami veszélyezteti a biztonságos továbbhaladást.
Természetesen a kihülésnek is vannak fokozatai:
Enyhe kihülés: A szervezet lehülése 35 °C fokra. Jellemzően erős mozgáskésztetéssel, remegéssel, vacogással jár. A ruházat jó megválasztásával elkerülhető. Erős mozgással is csökkenthető.
Súlyos kihülés: A szervezet 30-35 °C fokra való lehülése esetén lép fel. Jellemző, hogy ilyenkor az egyén bágyadt, álmos. Megszünik az egyhe meghülésre jellemző mozgáskényszer, a remegés, didergés és inkább a fekvésen és az alváson jár az eszed. Ilyen esetben a sérült már mentésre szorul, hisz saját erőből erre már nem képes. Azonnal meleg helyre kell szállítani, vagy ha ez nem megoldott, akkor a helyszínen meleg ruhát kell rá adni, hálózsákba kell bújtatni és izolációs fóliátba kell csomagolni. Elsősegély csomagodban mindig legyen nálad izolációs fólia. A sérültet mielőbb orvosi ellátásban kell részesíteni.
Életveszélyes kihülés: A szervezet 25-30 °C fokra való lehülésekor lép fel. Ez a nagyfokú lehülés már eszméletvesztéssel, szívritmuszavarral jár. A beteg ellátására úgyan az a szabály vonatkozik mint a súlyosan lehült szervezet esetén, azzal a kiegészítéssel, hogy a sérültet nem szabad itatni.
Fagyás:
Fagyáskor a test a hideg ellen nem kellően védett részei jól körülhatárolt területen túlhűlnek, és a szövetek kisebb-nagyobb mértékben károsodnak. A fagyás a hideg hatására bekövetkező szövetroncsolódás. Sok tekintetben hasonló az égési sérülésekhez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre.
Míg a városban elsősorban hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a természetben a téli kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen kedvelői a szenvedő alanyok. A legtöbb fagyásos sérült a tapasztalatlan túrázók közül kerül ki. Leggyakrabban a láb, pontosabban a nagylábujj fagy meg. Száz esetből 46-nál a kézen is van fagyás, ezt követik a feji fagyások 17 százalékkal. A fejen a kiálló részek, a fülek és az orr a legérzékenyebbek. Szöveteink különböző mértékben veszélyeztetettek. A kisebb víztartalmúak (csontok, kötőszövetek) ellenállóbbak, különösen érzékenyek az izmok és az idegek.
A szöveti sérülés lehet a fagypont alatti hideg közvetlen következménye. Ennek hatására a sejtekben található víz megfagy, a jégkristályok roncsolják a sejteket, és azok azonnal elpusztulnak.
Általában azonban közvetett módon következik be a sejtek pusztulása, méghozzá úgy, hogy a szervezet reflexesen reagál a hidegre: az erek összehúzódásával próbálja meg csökkenteni a hőleadást. A csökkent vérellátás nyomán a sejtek oxigénhiányosakká válnak, víztartalmuk csökken. A vér is viszkózusabb lesz, a hajszálerekben véralvadás és trombusképződés indul, így a szomszédos területek vérellátása is sérül. A szöveti vérellátás megszűnése miatt a szövetek elhalnak.
Ebből következik, hogy a fagyási sérülés veszélye nem csak fagypont alatti hőmérsékleten áll fenn. Már +6 °C-os külső hőmérsékleten is bekövetkezhet gyenge vérellátottságú testrészeken, különösen gyerekeknél, időseknél vagy érszűkületes betegeknél.
A fagyás szervezetre gyakorolt hatását fokozzák a szervezet hőleadását fokozó külső tényezők - nedves ruházat, légmozgás vagy szél - és minden olyan hatás, mely csökkenti a vérkeringés és így a szövetek vérellátásának hatékonyságát.
Fagyás előtt a végtag nagyon fázik, azután fájdalmak jelentkeznek. A fájdalom csillapodása félrevezető lehet. Nem feltétlenül a felmelegedést jelenti, hanem azt, hogy az érintett testrész már érzéketlen. Ilyenkor meg kell állni, esetleg félbeszakítani a túrát, és meleg helyre húzódni, mielőtt komoly fagyás következne be. Fagyáskor végül a bőr érzéketlen lesz, elsápad, megdagad, felhólyagosodik.
A szövetek közül nagyon érzékenyek az erek, melyek sérülésekor az égéshez hasonló vizenyő alakul ki.
A fagyásnak négy fokozatát különböztetik meg:
Elsőfokú fagyás:
A bőr felszínét érinti, elfehéredéssel, zsibbadással jár együtt. Az ujjak végén, a füleken, az orron, az állon, az arcon lép fel gyakran. A felmelegedést követően égő fájdalom jelentkezik, és élénk piros gyulladásos, viszonylag kis kiterjedésű folt vagy foltok láthatók a bőrön. A bőr regenerálódásával magától és jól gyógyul. Néhány nap elteltével hámló foltok emlékeztetnek a fagyás helyére.
Másodfokú fagyás:
A bőrnél mélyebb szövetrétegeket nem érint. Az érgörcs miatt kékes színű lehet a terület. Jellegzetes jelei a bőrpír, a vizenyő és a mintegy fél nap múltán kialakuló hólyagok, melyek két-három hét alatt száradnak le.
Harmadfokú fagyás:
A bőr teljes mélységig roncsolódik, így a bőralja is károsodhat. A fagyott területen a bőr viaszos színű, vérzéses hólyagok képződnek rajta. Idővel a mélyebb szöveti sérülés jeleiként fekete, kemény és száraz pörkök alakulnak ki rajta, a bőr kifekélyesedik. Lüktető, éles fájdalommal jár.
Negyedfokú fagyás:
Mély szövetelhalást jelent, egészen az izomszövetekig és csontokig hatol. A terület kemény, felmelegítés után márványozott, kék, majd bíborszínű lesz, és igen érzékennyé válik, üszkösödni kezd.
A kezelés az elsősegély-nyújtással kezdődik. Először is meg kell akadályozni a további lehűlést. Lehetőleg vigyük a sérültet meleg helyre, vagy legalább takarjuk be. Az esetleg vizes ruhadarabokat távolítsuk el, cseréljük őket szárazra. A legfontosabb teendő a sérült szöveti területen a vérkeringés helyreállítása. Ennek feltétele, hogy ha szorító, szűk ruhadarab akadályozza ezt, akkor azt a lehető leggyorsabban el kell távolítani.
A fagyott felszínt lassan, fokozatosan kell fölmelegíteni, de csak akkor, ha nem áll fönn az újrafagyás veszélye. Ehhez a fájdalmas és érzéketlen hideg területet egyáltalán nem szabad dörzsölni, különösen hideg, piszkos hóval nem, nehogy még nagyobb területen fagyást és mechanikai sérülést, sőt tetanuszos fertőzést okozzunk. A lehűlt testrészeket testmeleggel vagy langyos, fokozatosan testhőmérsékletűre melegített vízfürdővel kell felmelegíteni. A sérültet meg kell kérni, hogy végtagjait mozgassa. A fagyott embernek adjunk - alkoholmentes! - meleg italt.
Elsőfokú fagyásnál elegendő egy steril kötés felhelyezése. Magasabb fokú fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért súlyosabb esetben mindenképpen orvosi segítségre van szükség. A fájdalmat alkalmas fájdalomcsillapítókkal kezelik, a vérkeringés helyreállítását vérkeringést élénkítő szerekkel, például heparinos krémekkel segíthetik.
A pulzust és a légzést figyelni kell. Az eszméletlen fagyott embert az oldalára kell fektetni, légzés leállásakor pedig lélegeztetni kell.
A fagyásos sérülés szinte mindig elkerülhető lenne. Szabadban, nagy hidegben a fejfedő viselése nemcsak a közvetlen védelem miatt fontos, hanem azért is, mert a fejbőrön keresztül történik az egész test hőleadásának csaknem harmada.
Megfelelő öltözettel megelőzhető az izzadás, ami a nedves bőr nagyobb hőleadása révén fokozza a fagyás kockázatát. Nem szabad szűk lábbelit és ruházatot viselni, mert az ereket elszorítva akadályozza a vérellátást, és nem hagy helyet a szigetelő levegőrétegnek.
Nagy hidegben a fémek kiváló hővezető-képessége miatt nem javasolt fém ékszerek, egyéb fémtárgyak hordása a testen, és ne fogjunk meg puszta kézzel fémtárgyakat!
A kicsi gyerekekre oda kell figyelni, nehogy megnyaljanak valamilyen fagyos fémtárgyat a hidegben, amihez a nedves nyelv a száraz bőrnél is könnyebben odafagy.
A kimerülés, fáradtság, alultápláltság, kábítószer és alkoholfogyasztás is hozzájárulhat a test gyorsabb lehűléséhez.
Az esetek 72 százalékánál csupán felszíni, kis kiterjedésű fagyásról van szó, ami gyakorlatilag nyom nélkül gyógyul.
Másodfokú fagyás esetén a gyógyulás két hónapig is eltarthat, és az orvos utasítása alapján a meleg fürdőket is több napon át kell ismételni. Gyógyszeres kezelést is alkalmazhatnak. Súlyosabb esetekben sajnos visszamaradó károsodásokkal kell számolni. A többség arra panaszkodik, hogy az egykor érintett terület a hidegre különösen érzékeny marad, viszket, kivörösödik, de az ízületek is károsodhatnak. Szerencsére amputációra ritkán van szükség. Csak a fagyás bekövetkezte utáni 35.-40. nap táján lehet pontosan megkülönböztetni a fagyott és ép terület pontos határát, és a műtétről dönteni.
A fagyásveszélyt a külső körülmények, a levegő hőmérséklete és páratartalma, illetve az ember általános erőnléte és egészségi állapota együttesen befolyásolják.
Szél
Az egymás mellett lévő eltérő sűrűségű, hőmérsékletű légtömegek a nyomáskülönbségből és a hidrosztatika törvényeiből adódóan a kiegyelítődésre törekednek, mozgásba lendülnek, ami a szél kialakulásához vezet. A szél kialakulásának egyik ilyen helyszíne a hegyvidék, ahol nagyon gyakoriak az eltérő hőmérsékletű légtömegek. A hegy-völgyi szél kialakulását a következő ábra szemlélteti. Periódikusan ismétlődő jelenségről van szó, nappal a völgyben felmelegedő légtömeg felszáll, igy egy felfelé irányiló széláramlás indul meg (Völgy szél). Éjszaka a felemelkedett légtömeg lehül és nehezebb falysúlyánál fogva szabályosan "lecsurog a hegy oldalán (Hegy szél).
A légáramlásokat a hegység völgyrendszere mint szélcsatornák megkeverik, kiszámíthatatlanná, bonyolulttá teszik a szél mozgását. A völgyekből feláramló szél a hágók szűkületénél felgyorsul. A hágók és a csúcsrégiók kifelyezetten szélfútta helyeknek számítanak.
A szél okozta veszélyek:
 Fokozódik a szervezet hőleadása. Egy 60 km/h átlagsebességű szél hőelvonó hatása kb 15 °C fokos hőmérséklet csökkenéssel egyenértékű.
 Mászás közben kibillenthet egyensúlyi helyzetetből.
 A zaj miatt nehezebb a társaiddal való kommunikáció.
 A szél szárító hatása miatt növekszik a vízleadás, szervezetednek több folyadékra van szüksége.
 Rontja az általános közérzetet.
Védekezés a szél ellen:
Réteges öltözködés a hőelvonás miatt, a külső protektív réteg mindenképen olyan anyagból legyen, ami a szélnek ellenáll. (Lásd még: Ruházat )
 Fokozottabb odafigyelés mászás közben, szükség esetén egymás fokozott biztosítása.
 A verbális komunkikációt összeszokott társaság jelbeszéddel is tudja helyettesíteni.
Csapadék
Nem kívánok nagyon részletesen belemenni a légkör fizikájába. Röviden csak annyit, hogy a légkör mindig tartalmaz több kevesebb nedvességet. A lehülő levegő nem tud olyan sok vizet megtartani, így ha eléri a kritikus tömeget, a nedvesség csapadék formájában távozik a légkörből. A következő ábra szemlélteti, hogy miért is olyan gyakori jelenség magashegységben a csapadék. Nappal a völgyben felmelegszik a levegő, és könnyebb fajsúlya miatt felszáll. Emelkedés közben lehül, így kevesebb nedvességet képes magában tartani, un. kondenzációs magvakra kicsapódik (ami lehet lebegő szennyeződés, jégszemek, vízcseppek), majd csapadék formájában távozik. A hegy túloldalán már a száraz légtömeg halad tovább.
A csapadék formája különböző lehet: harmat, eső, dér, hó, jégeső, zúzmara.
Eső okozta veszélyek:
 Vizes ruhán keresztül nagyobb a hőleadás.
 A nagyobb hőleadás miatt fokozódik az energia felhasználás.
 Hideg időben az eső ráfagyhat a sziklára, csúszós áttetsző jégréteget képez rajta.
 Hirtelen kialakuló vihar esetén a nagy tömegű víz lezúdulása magával ránthat. Ez különösen kuloárokban, szük völgyekben jelentkezik.
 Zivatar esetén nő a villámcsapás kockázata, különösen ha csúcsközelben tartózkodsz.
Megelőzés:
 Megfelelő ruházat. (Lásd még: Ruházat )
 Szükség esetén a sziklán is kell hágóvasat használni, ha jeges csúszós a felülete.
 Esős időben kerüld a kuloárokat, inkább a gerncen, bordán haladj.
Ha a levegő elektromosan nagyon fel van töltve, könnyen villámlás keletkezhet. Prakszisomban is előfordult már olyan jelenség, hogy egy hölgy túratársamnak égnek állt a haja, vagy a megemelt jégcsákány el kezdett zizegni. Ilyen esetben azonnal el kell hagyni a csúcs régiót és minél előbb alacsonyabb szintre kell ereszkedni. Kerüljük ilyenkor a magaslatokat, egyedül álló fákat.
A hegy maga mint objektív veszélyforrás:
Kőhullás
Kialakulása nagyrészt időjárási okokra vezethatő vissza. Az egyik ilyen tényező a kiolvadás, amikor a jégbe befagyott kövek a nappali felmegelegedést követően kilazulnak. A másik ilyen tényező pedig az ellentétes folyamatból a fagyásból ered. Fizikai tanulmányokból ismeretes, hogy a víz megfagyva kitágul. Ez történik, amikor a nappal megolvadt víz repedésekbe szivárogva éjszaka megfagy és a térfogat növekedésénél fogva feszültséget kelt a környező sziklában, mely idővel lefeszíti a közet egy részét. Még a legkeményebb közettipusokra is folyamatos pusztítást gyakorol. Ez a jelenség fokozottabban jelentkezik a lazább, pala szerkezetű kőzetben mint pl. a Matterhorn oldalában. A 2003 év nagy nyári felmelegedése például minden eddiginél nagyobb kőhullást okozott a Matterhornon, ami miatt lezárni kényszerültek a helyszint a fokozodó balasetveszély elkerülése érdekében.
A kőhullás másik okozója az emberi figyelmetlenség. Sziklás terepen haladva mindig figyelmesen haladj, lehetőleg ne indíts meg semmiféle követ. Gondolj arra, hogy alattad is mehetnek mások. Ha menet közben mozgó vagy kilazult ingatag követ észlelsz, azt inkább kézzel stabilizáld, mint elhaladsz mellette. Lehet, hogy a mögötted jövő fogja lerugni. Ha az ingó kö túl nagy ahhoz hogy megigazítsd, akkor feltétlen szólj hátra a csapattársaidnak, hogy vigyázzanak mert ingatag kövön kell továbbmenni. Egy nagyobb kő akár egy egész kőlavinát is elindíthat. A kőhullás veszélyes terepet lehetőleg jobb elkerülni, de ha mégis ilyen területen mész át, akkor szorosan egymás mellett haladva kell a csapatnak haladni. Ha kőhullást észlelsz, jobb minél előbb az irányát és sebességét észlelni, és lehetőleg egy nagyobb szikla mögött meghúzódni. Sziklás terepen mindig tanácsos sisakot viselni. Még egy kis kavics is életveszélyes lehet, ha több tíz méter magasból hullik alá. (Lásd: Sisak.)
A hó és jég mozgásából adódó veszélyek
Lavinák:
A gravitáció, a különböző rezgő mozgások és a hó belsejében kialakuló szerkezeti változások hatására a hegyoldalon hirtelen meginduló hótakarót nevezzük lavinának. Kialakulása függ:
 a hó mennyíségétől, minőségétől,
 az ülepedési idő hosszától,
 a talajfelszin erodáltságától, a lejtő alapjától, a növénytakarótól,
 a lejtő meredekségétől,
 a szél erősségétől és irányától,
 a lejtő tájoltságától,
 az adott hómező alakjától,
 a hegyoldal morfológiai, alakzati jellegzetességeitől,
 hőmérsékleti viszonyoktól,
 a hó kötödésétől,
 a hó terhelésétől (a területen áthaladók irányától és létszámától függően)
A mozgásba lendülő hó minősége alapján megkülönböztetünk:
Porhó lavinát: Frissen hullott nagytömegű hó megindulásakor jön létre nagy havazás után. Érdemes pár napot várni, amíg a leesett hóréteg kellőképen ülepedik. Elindíthatja akár ember, akár állat, a szél, de spontán a hó tőmege is okozhatja a megindulást. Általában légörvény és vákuum kiséretében fulladást okozhat. Nem elhanyagolható a keletkező légnyomás különbség sem.
Réteges-deszka lavina: Hosszabb szakaszosan lehuló havazás után a kialakuló eltérő sürüségű hórétegek egymáson való elcsúszásakor jön létre. A mozgásba lendülő hótömeg fajsúlya már nagyobb. Elindulását ember, állat egyaránt okozhatja.
Nedves hó - alaplavina: Főleg tavaszi hóolvadáskor indul meg, a lejtőn lerakódott összes hóréteg egyszerre történő leszakadásával jön létre, a teljas hómennyiség elindúl. Fajsúlyánál fogva nagy pusztítást hagy maga mögött, fákat és sziklákat is magával sodor. Okozhatja a tavaszi felmelegedés, vagy több ember együttes súlya.
Jéglavina - jégleszakadás: Függő gleccserek, a sziklából kiálló megfagyott jégtömbök leszakadásakor jön létre.
A lavinaveszélyes helyeket legjobb elkerülni, de ha mégis ilyen területen kell áthaladni, akkor egyszerre mindig csak egy ember haladjon át, a többiek figyeljék a haladót, lehetőleg ne veszítsék szemmel, jegyezzék meg az utólsó felbukkanási helyet. Használj lavinazsinórt és elektromos jeladót. Haszáld ki a nagyobb sziklák takarását. Kuloárokat kerüld el. A ruházat összes nyílását zárd be, hogy ezzel is csökkentsd a kihülési veszélyt egy esetleges lavinabaleset bekövetkezésekor. A hátizsákot vedd félválra, hogy könnyebben tudj tőle megszabadulni. A jégcsákány csukló hevederét ne használd, hogy adott esetben el tudd dobni.
Ha mégis lavinába kerülsz akkor a következő módon tudsz javítani a helyzeteden:
 Lehetőleg szabadulj meg a hátizsákodtól és a jégcsákánytól, hogy könnyebben tudj mozogni a hóban.
 Próbálj a lavina széle felé menekülni.
 A mozgásban lévő lavinában úszó mozdulatokat végezve lehetóleg maradj mindig a lavina tetején. Addig amig a hótömeg mozgásban van, könnyű benne mozogni, helyezkedni.
 A hó megállása előtti pillanat kritikus. Ilyenkor még egyszer nagy erőfeszítést kell tenni, hogy lehetőleg az arc a felszin fölé kerüljön, majd karoddal, kezeddel az arc körül légteret kell kialakítani.
 Amikor a hó mozgása megáll, az emberi test szinte becementálódik a hóba. További mozgást már végezni szinte lehetetlen.
 Várj nyugodtan, kezeddel ha még mozog próbáld a leheletedtől keletkező hókérget az arcod előtt beszakítani. Ne kiabálj, takarékoskodj az energiáddal és az oxigénnel.
Lavinaveszélyes időszakban szükséges felszerelés az alapfelszerellésen kívül:
 lavina szonda
 síp
 lavina zsinór
 airbag rendszerű hátizsák
Hópárkány:
Hegycsúcsokon, hegygerinceken, kiemelkedéseken jön létre a szél hatására. Az ilyen területen hosszirányban és kereszt irányban is lehet haladni kellő óvatossággal és biztosítással.
Hosszirányban haladás a hópárkány mellett:
Óvatos szondázással lehet a terepet felderíteni, lehetőleg ne mennyünk ki egészen a gerinc hó alkotta tetejére. Gerinctúrázáskor mindig figyeld meg az előtted húzódó gerincszakasz alakját, hóval való fedettségét, a hópárkány megközelíthetőségét. Tarts mindig tisztes távolságot a hópárkánytól.
A hópárkány keresztezése:
Ha lehetséges inkább kerüld el a hópárkány keresztezését. Ha mindenképen keresztezned kell, akkor keresd meg azt a helyet ahol a legkisebb az áthajlás. Attól függően, hogy a keresztezést milyen irányból végzed kell megválasztani a stratégiát:
 Keresztezés az áthajlással ellentétes oldalról:
Keresd meg azt a pontot ahol a legkisebb az áthajlás. Itt dupla köteles biztosítás mellett próbáld meg óvatosan lebontani vagy ugrálással leszakítani, leomlasztani az áthajló részt, feltéve ha nincs lavinaveszély és alatta nem tartózkodnak.
 Keresztezés az áthajlás oldala felől:
Itt is a legkisebb áthajlásnál végj bele a keresztezésbe. Óvatosan bontsd le az áthajlást a jégcsákány segítségével. MIndig a külső, legkiálóbb részeket kezd előszőr lebontani, hogy a feltámasztási felületet magad felett ne lazítsd meg. Lehetőleg széltében keskeny darabot bonts ki az áthajló részből. Ha az áthajlás lebontására nincs lehetőség, célszerű néhány méteres alagutat ásni és azon keresztül feljutni a gerincre.
Gleccserek:
Gravitáció hatására a hegycsúcsokon lehullott hómennyiség átkristályosodásából kialakuló jégtömeg mennyiség, mely lassú haladó mozgást végez mindaddig amig alacsonyabb magasságot elérve elolvad és gleccsertavat, vagy gleccserpatakot képezve elhagyja a helyszint.
A jégréteg vastagsága az 1-2 métertől a több száz méterig változhat. Alapvetően a jégréteg mozgása nem jelentene különösebb objektív veszélyt. Egyenletes lejtésű felszint feltételezve a jégréteg töredezésmentesen tud továbbhaladni. A probléma a hegy formagazdagságából, válozatosságából adódik.
Gleccser hasadékok, spaltnik:
A lejtő dőlésszögének változásakor a jégrétegben keletkező feszültségek miatt a jég töredezetté, repedezetté válik. A következő ábra jól szemlélteti, hogy míg a jégrepedések 'spaltnik' a hegy lábánál inkább lefelé szélesednek, addig a hegy felső részén lefelé szükülő töréseket képeznek.
A probléma a lefelé szétnyíló repedésekkel van, ugyanis ezeket sok esetben nem is lehet észrevenni, különösen ha még friss hó is esik a felszinére. Ezért gleccseren még ha vizszintes is a terep, mindig kötélbiztosításban kell haladni. Egy ilyen repedésbe akár egy 10 emeletes ház is
belefér. Áthaladáskor kellő óvatossággal, vagy át kell ugrani, vagy meg kell kerülni oldalról a repedést, tisztes távolságot tartva tőle.
Áthaladás gleccserspaltnin:
Csak olyan gleccserhasadékot ugorj át, amelyiket biztonságosan át tudsz ugrani. Ugrás előtt mindig hagyj elég kötelet, nehogy visszarántson. Hátizsák nélkül ugorj. A társad ekozben távolabbról kötélbiztosítással biztosítson. Nagyon széles repedések esetén legjobb tisztes távolságból megkerülni a repedést. Ha a megkerülés lehetetlen át kell mászni keresztirányban a repedést, ami már extrém jégtechnikai tudást is igényel.
Hóhidak:
A lefelé szükülő repedések szétnyílásakor az egymástól eltávolodó rétegek között hóhidak alakulhatnak ki, de keletkezhetnek hóátfúvással, vagy ledőlt hótömbökből. A nagyobbakon keresztezni lehet a hasadékokat a megfelelő biztosítási eljárások betartásával. Nagyon érzékenyek a hőmérséklet változásra. Lehet, hogy felfelé menet hóhidon mentél át egy spaltnin, és lefelé jövet már 'hült helyét' találod.
Peremhasadék:
A gleccser két oldalán a hossza mentén a sziklafalak találkozásánál alakul ki. A sziklafal felmelegedése és a súrlódó jégtömeg kiolvassza a jeget, igy tátongó hasadékok johetnek létre a glegccser és a sziklafal között. Ezek a repedések lefelé szükülnek. Kombinált túrán, ahol gleccserről indulva kezded meg a sziklamászást, komoly fejtörést jelenthet a sziklafal fizikai megközelítése.
Tengerszint feletti magasság
Rossz akklimatizáció esetén akár már 2000 m-en is okozhat problémát a magasság. Az oxigén parciális nyomása a magassággal csokken (lásd: táblázat), ezáltal az alacsonyabb nyomású oxigén rossz hatásfokkal jut be a véráramba. Tarttós fennállás esetén kialakul a heveny hegyibetegség.
Tünetei:
 fejfájás, ami a fizikai terhelés során fokozódik,
 rosszullét, fáradékonyság, gyengeség,
 szédülés,
 csökken a szellemi koncentrációs képesség,
 étvágytalanság, émelygés, hányás,
 izomgörcs,
 zavart tudatállapot,
 agy-, vagy tüdőődéma.
A hegyibetegség kialakulása, súlyossága függ:
 az emelkedés sebességétől,
 az elért magasságtól,
 a megelőző akklimatizációtól,
 az egyén érzékenységétől.
Kezelése:
 A szervezetnek nyugalomra van szüksége, feküdni kell.
 Diétázni kell és sok teát inni.
 Az aspirin ugyan enyhíti a panaszokat, de súlyos esetben mielőbb alacsonyabb magasságba kell ereszkedni.
Egyéb magasság okozta problémák:
A magassággal kapcsolatos betegség többsége a légnyomás csökkenésére vezethetők vissza.
 A szemfenék vérzése látótér csökkenést okozhat, de a magasság csökkenésével a vérömleny felszívódik, és a tünetek megszünnek.
 A magaslati ödéma főleg végtagokban, az arcon és a szem körül jelentkező duzzanat, mely fáradékonységot okozhat, de a magasság csökkenésével megszünik.
 Puffadás.
 Fogfájás a légnyomás változásától a kezeletlen, rossz fogak belsejében lévő gázok kitágulása miatt. Hosszú út előtt érdemes a rossz fogakat betömetni.
 Hallásromlás, fülfájdalom, szédülés.
 A magasság növekedésével csökken a levegő páratartalma. Ha értéke 30 % alá csökken a csálkahártya kiszárad és a különböző fertőzésekkel szemben kevésbbé lesz ellenálló.
A hőmérséklet, levegő és az oxigén nyomásának változása a magasság függvényében:
Magasság
(m)
|
Hőmérséklet
°C
|
Légköri nyomás
%
|
Parciális oxigén nyomás
%
|
Megjegyzés
|
0
|
15,0
|
100,00
|
20,95
|
Tengerszint
|
1000
|
8,5
|
88,70
|
18,60
|
Közepes magasság
A túrázók nagytöbbségénél nem jelent
különösebb problémát ez a magassági szint.
|
1200
|
7,2
|
86,66
|
18,16
|
1400
|
5,9
|
84,62
|
17,72
|
1600
|
4,6
|
82,58
|
17,28
|
1800
|
3,3
|
80,54
|
16,84
|
2000
|
2,0
|
78,50
|
16,40
|
2200
|
0,7
|
76,64
|
16,02
|
2400
|
-0,6
|
74,78
|
15,64
|
Nagy magasság
2400 m -től már jelentkezhetnek a
magashegyi betegség tünetei.
|
2600
|
-1,9
|
72,92
|
15,26
|
2800
|
-3,2
|
71,06
|
14,88
|
3000
|
-4,5
|
69,20
|
14,50
|
3200
|
-5,8
|
67,50
|
14,14
|
3400
|
-7,1
|
65,80
|
13,78
|
3600
|
-8,4
|
64,10
|
13,42
|
3800
|
-9,7
|
62,50
|
13,06
|
4000
|
-11,0
|
60,90
|
12,70
|
4200
|
-12,3
|
59,30
|
12,40
|
4400
|
-13,6
|
57,80
|
12,10
|
Nagyon nagy magasság
Felső élettani határnak is hívjuk.
Ezen a szinten történik a
legtöbb magaslati haláleset.
|
4600
|
-14,9
|
56,30
|
11,80
|
4800
|
-16,2
|
54,80
|
11,50
|
5000
|
-17,5
|
53,30
|
11,20
|
5200
|
-18,8
|
51,90
|
10,90
|
5400
|
-20,1
|
50,60
|
10,60
|
5600
|
-21,4
|
49,20
|
10,30
|
Extrém magasság
Csak csakorlott, jól akklimatizálódott
hegymászók érik el ezt a magasságot.
Ebben a magasságban az élettani
hatások súlyosak lehetnek.
|
5800
|
-22,7
|
47,90
|
10,00
|
6000
|
-24,0
|
46,60
|
9,76
|
6200
|
-25,3
|
45,30
|
9,50
|
6400
|
-26,6
|
44,10
|
9,24
|
6600
|
-27,9
|
42,90
|
8,99
|
6800
|
-29,2
|
41,70
|
8,74
|
7000
|
-30,5
|
40,60
|
8,50
|
7200
|
-31,8
|
39,40
|
8,26
|
7400
|
-33,0
|
38,30
|
8,03
|
7600
|
-34,3
|
37,30
|
7,81
|
7800
|
-35,6
|
36,20
|
7,59
|
Halálzóna
Az oxigénszint annyira alacsony,
hogy a hegymászók állapota
órák alatt válságosra fordulhat:
tüdő- és agyödéma alakulhat ki,
mely halált okozhat.
|
8000
|
-36,9
|
35,20
|
7,37
|
8200
|
-38,2
|
34,20
|
7,16
|
8400
|
-39,5
|
33,20
|
6,95
|
8600
|
-40,8
|
32,20
|
6,76
|
8800
|
-42,1
|
31,30
|
6,56
|
8848
|
-42,4
|
31,10
|
6,51
|
Terhelés magashegyi körülmények között (orvosi szemmel): (Dr. G.Cs. nyomán)
A tengerszint feletti magasság növekedésével párhuzamosan csökken a légnyomás, az oxigén parciális nyomása csökken, így tulajdonképpen csökken az oxigén kínálat. Átlagos teljesítő képességű ember oxigén felvétele 2300 méteren 5%-kal, 3000 m-en 12-15%-kal, 4000 m-en 20-25%-kal, 5000 m-en 50%-kal csökken normál légzés esetén. A légcserében két gáz vesz részt: az oxigén és a széndioxid. A tüdő léghólyagocskáiban a membrán áteresztő képessége e gázok számára nem azonos! A szédioxid diffúziós képessége sokkal jobb. A szervezet számára a légvételi ingert az oxigén hiányos állapot okozza. Pl. egy tengerszinten végzett fizikai terhelés, vagy magaslati körülmények közötti - terhelésmentes - állapot. Magaslaton végzett terhelés során fokozottan jelentkezik az oxigén hiány. A szervezet megfelelő oxigénnel való ellátásához a légvételek mélysége és gyakorisága nőni fog. Ezzel párhuzamosan a szervezet széndioxid tartalma az előbb említett tényező miatt a kelleténél jobban fog csökkenni. A széndioxidnak a szervezet állandó pH-jának a fenntartásában van szerepe, az se jó, ha kórosan csökken a mennyisége bennünk. A széndioxid vízzel egyesülve szénsavvá alakul, ami azonnal protonra, illetve bikarbonát ionra disszociál. A pH-t a szervezetben a H+ ionok mennyisége határozza meg. Ha fokozott légcserével a széndioxidot üríteni kezdjük, akkor kevesebb szénsav tud disszociálni, kevesebb lesz a H+ ionok mennyisége, a szervezet pH-ja a lúgos irányba fog eltolódni. (Ezt nevezik respirációs alkalózisnak) A pH egyensúly felborulásával párhuzamosan a szervezet folyadék tereinek az egyensúlya is felbomlik: agyvizenyő, tüdővizenyő alakulhat ki. Az állandó pH érték megtartása érdekében a szervezet negatív ionoktól igyekszik megszabadulni: a vesén keresztül fokozódik a bikarbonát ürítése, a vizelet kémhatása a szervezetnél is lúgosabb lesz.
A felsoroltakból kiindulva három gonddal néz szembe a magaslaton fizikai terhelésnek kitett humán szervezet. Az izommunkához szükséges oxigén ellátás megfelelő biztosítása, az állandó pH biztosítása, illetve az agy- és tüdőoedema. Ezek javítására három megközelítés szükséges. A megfelelő izommunkához szükséges oxigén ellátás történhet ugyan palackból is, de a hétköznapi, alpesi mászások azért ezt egyáltalán nem igénylik. Oxigénpótlásra máshogy nincs lehetőség, de van lehetőség a rendelkezésre álló oxigén felhasználását gyógyszeresen optimalizálni. A hatóanyag neve trimetazidine, a gyógyszer neve Preductal. Ez a készítmény az anyagcserét olyan irányba tereli, hogy egy oxigén molekula felhasználásával némileg több ATP-t tudjon előállítani a szervezet. Adagja 2x1-2 tabl, a terhelés során kell szedni. Az állandó pH megtartására törekvő szervezetet úgy tudjuk segíteni, hogy mesterségesen fokozzuk a vesén keresztül ürített bikarbonát mennyiségét. Erre egy vízhajtó alkalmas, a hatóanyag neve acetazolamide, a gyógyszer neve Huma-Zolamid.(Ennek a vízhajtó hatása elenyésző, inkább csak a vizelet kémiai összetételét befolyásolja.) Ezt az emelkedés megkezdésekor kell elkezdeni szedni napi 3x1 adagban, és nem célszerű abbahagyni 3-4 napig. Az agy- és a tüdőoedema életveszélyes, ezeket már inkább orvos kezelje, mert a megfelelő hatékonyságot a gyógyszerek intravénás bevitelével érhetjük el: 8-16 mg dexamethasone (Oradexon). Kiegészítésül: szükséges a megfelelő mennyiségű, és könnyen hozzáférhető kalóriatartalmú ételek fogyasztása. A fizikai terhelés, a lihegés, a magaslati száraz levegő miatt fontos a megfelelő mennyiségű folyadékpótlás. A folyadékoknak optimális összetételben kell tartalmazniuk a szervezet számára szükséges ionokat: Ún. orális rehidráló oldatokhoz való porokat javasolok, amik vízben feloldva infúziós oldatoknak felelnek meg. (pl. Normolyt por)




Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|
Felszerelés
 Tervezési időszak
 Indulás előtt
 Menet közben
 Időjőrási tényezők
 A hegy maga
 Edzési alapelvek
 Edzés jelentősége
 Technikai edzés
 Taktikai edzés
 Mentális edzés
 Mozgékonysági edzés
 Kondicionális edzés
 Az edzés gyakorlata
 Edzés tervezése
 A technika jelentősége
 Alaptechnikák
 Mászótechnikák
 Súlypont áthelyezés
 A taktika
jelentősége
 A tervezés és
a kivitelezés
 A felkészülési
szakasz
 A megvalósítás
 Pihenőpontok
 Taktikai
terhelés váltás
pihenés alatt
 A pihenőpontok
stratégiai
állomások
 Pihenőpont mint
a visszavonulás
biztosítása
 A psziché
 A félelem
 A fájdalomtűrés
 A becsvágy
 Az akarat
 A biztosító eszközök
 Köztesek
 Néhány szó a fúrt szegekről
 A biztosítási lánc taktikája
 Az esés
 Bekötözködés
 Haladás
gleccseren
 Mentés
hasadékból
 Standolás
 Haladás
meredek jégen
firnen
 UIAA skála
 IFAS skála
 Kurt-Schall skála
 YDS skála
 UK skála
 Francia skála
 Egyéb skálák
 Összehasonlítás
 Fokozatok
 Jelzésrendszer
 Fokozatok
 Egyéb tudnivalók
 A lavina n agysága
 Lavinajelentés
 Ellenőrzés a terepen
 A mozgás szabályai
 A túlélés fázisai
 Keresés, mentés
 Hóismeret
 Lavinaismeret
Somkuti Nándor
|