A binokulárok igen népszerű eszközök mind a csillagászok, mind a természetmegfigyelők között, de a hegymászás során is nélkülözhetetlen lehet egy útvonal tanulmányozása érdekében. Sikerüket annak köszönhetik, hogy a kétszemes betekintés igen kényelmes használatot tesz lehetővé, emellett a pár ezer forintos daraboktól a többszázezer forintos modellekig igen széles a választék, így mindenki megtalálja az igényeinek és pénztárcájának megfelelő modellt. Az alábbiakban egy átfogó tájékoztatót szeretnék adni a binokulárok különböző paramétereivel kapcsolatosan melyek segíthetnek az eligazodásban.
Nagyítás
A binokulárok jelzésére a gyártók leggyakrabban egy számpárt használnak, pl. 8x42 vagy 15x70. Ezek az eszköz legfontosabb paramétereire utalnak, melyek közül az első érték (8x ill. 15x) a nagyítását adja meg. Az első binokulárt vásárlók körében a minél nagyobb nagyításra törekvés természetesenek tekinthető, azonban érdemes számításban venni, hogy ennek növelése a használhatóságot jelentősen befolyásolja. Egyrészről kezünk remegése is fokozottabban jelentkezik (15x nagyítás felett már különösen érdemes megtámasztani a binokulárt), másodrészt a nagyítás növelésével a kapott kép egyre fényszegényebb lesz, harmadrészt pedig a nagyobb nagyítás kisebb látómező elérését teszi lehetővé.
Viszonylag gyakran találkozhatunk olyan eszközzel is, melynek nagyítására egy intervallumot adnak meg: pl 7-15x35. Ebben az esetben zoom binokulárral van dolgunk, melynek a nagyítása 7x és 15x értékek között változtatható. A zoom binokulár első látásra roppant praktikusnak tűnik, azonban a változtatható nagyítás miatt teljesítményük sok tekintetben behatárolt. Az okulár - felépítésének köszönhetően - különösen kis nagyítások esetén igen szűk látómezőt képez le a fix nagyítású binokulárokhoz képest, emiatt szinte csőlátás érzetet kelt ha beletekintünk. Nagyobb nagyítások esetén a látómező ugyan már megközelíti a fix nagyítású binokulárokét, ám ahhoz hasonlóan a kapott kép meglehetősen fényszegény lesz. Összességében a zoom binokulár kevéssé preferált eszközök az igényes túrázók között, nem véletlenül a felsőkategóriás modellek között nem is találunk ilyen típust.
Átmérő
A binokulárok másik legfontosabb paramétere az objektív átmérő. Erre a jelzésükre szolgáló számpár második értéke utal, vagyis a 8x42 és 15x70-es binokulárok esetében az objektív átmérője 42 mm ill. 70 mm. Az átmérő nagyon fontos a fénygyűjtő képesség szempontjából, különösen gyenge fényviszonyok közepette (szürkület ill. éjszakai megfigyelés) jelentkeznek az előnyei. A lencseátmérő növelése egyre nagyobb méretet és súlyt jelent ami különösen kézből történő használat esetén hátrányos. Természetmegfigyelésére általában 40-50 mm-es binokulárok javasoltak, a csillagászatban azonban akár 100 mm-es objektív átmérőjű (vagy még nagyobb) eszközök is előfordulnak, ezek azonban a jelentős súly miatt minden esetben állvány használatát követelik meg. Okos kompromisszum egy kis nagyítású (7-12x) 50-60 mm-es binokulár mely mindkét felhasználási területre elfogadható. Amennyiben hegymászó túrára is alkalmas távcsövet szeretnél, akkor az eszköz tömege is fontos szempont, igy ilyen célokra egy 10x25 -ös binokulár is tökéletesen megteszi.
Objektív
|
William Optics 8x42 triplet apo binokulár
|
A binokulárok eladása során kevéssé kap hangsúlyos szerepet az objektív felépítése, pedig a kiváló képminőséget ez az optikai elem alapozza meg. Az objektív lencse a párhuzamosan érkező fénysugarakat megtöri és mögötte a fókuszpontban egyesíti őket. A különböző hullámhosszú fénysugarakat azonban más és más mértékben töri meg így tulajdonképpen nem egyetlen közös fókuszpontot kapunk. Az okulárban ezt úgy látjuk, hogy az objektív "színez", vagyis hamis színeket (pirosas-kékes-lilás) mutat a kontrasztosabb objektumok körül. A lencsék színezésének csökkentésére többféle módszer létezik: legegyszerűbb és legrégebben használt megoldás szerint az objektívet két, eltérő karakterisztikájú lencsetagból készítik, melyek minimalizálják a színezést. (Újabban piacra dobtak olyan binokulárokat is, melynek objektívje három (vagy akár négy) lencsetagból épül fel, ezekre a néhány sorral lentebb visszatérünk.) A lehető legtökéletesebb színkorrekció úgy érhető el, ha az egyik lencsetag elkészítéséhez speciális (és drága) üveganyagot használnak fel. Ezek az ún. apokromatikus binokulárok, melyeket a piacon többféle általános jelzéssel illetnek: pl, SD, ED HD, stb.
Egy binokulár objektívnek azonban nem a színezés az egyetlen optikai hibája. Különösen a látómező széle felé számos egyéb torzítással kell szembenéznünk, pl. romlik a képélesség, az egyenes vonalak meggörbülnek stb. Ezek a hibák csökkenthetőek ha az objektív nem kettő, hanem három vagy négy lencsetagból épül fel. A számítógéppel megtervezett objektív, a kimagasló megmunkálási precizitás, a felhasznált korszerű üveganyagok kiváló minőségű objektív elkészítését teszik lehető: mindez szükséges, de nem elégséges feltétel egy csúcsminőségű binokulár esetében.
Prizmák
A prizmák igen fontos részei a binokulárnak. Nélkülük fordított állású képet kapnánk vagyis fejjel lefelé látnánk mindent ami földi megfigyelés esetén felettébb kényelmetlen. Kétféle prizmarendszerrel találkozhatunk a piacon: Porro prizmákkal és tetőél prizmákkal.
A tetőélprizmák a binokulárok belsejében egy vonalban helyezkednek el, így jelenlétükre kívülről is következtethetünk a látcső kompaktabb külseje alapján. Technikai okok miatt elkészítésük drágább mint a Porro prizmáké, ezért leginkább a felsőkategóriás binokulárok használják ezt a prizmarendszert. A Porro prizmát használó binokulárok felismerhetőek a két "eltolt" tubusnak köszönhetően és a tetőél prizákhoz képest, könnyebben olcsóbban előállíthatóak jó minőségben.
A prizmák felépítése mellett azok anyaga is fontos paraméter. A drágább és jobb minőségű BAK4 (barium-crown) és az olcsóbb BK7 (borosilicate) jelzésü prizmák üveganyagukban különböznek. A BAK4-es prizmák élesebb, kontrasztosabb képet adnak, így a felső kategóriás binokulárok kivétel nélkül ezt a típust alkalmazzák.
A binokulárok mechanikai kivitelezésének Achilles-ina a prizmák tokozása. Amennyiben ez nem kellően masszív, a prizmák a használat során könnyen elmozdulhatnak, megszüntetve a két tubus optikai tengelyeinek párhuzamosságát. Kis mértékű eltéréseket az agyunk képes kompenzálni, ennek hosszú távon azonban szem- és/vagy fejfájás lesz a következménye. Nagy mértékű eltérése esetén a binokulár kettőz. A Porro prizmás modellek érzékenyebbek a rázkódásokra, mint a tetőél prizmásak. Az optikai tengelyek párhuzamosságára a márkásabb binokulárok gyártói külön odafigyelnek, a gyártósorokról lekerülő darabokat szakképzett optikusok speciális műszerekkel állítják be - mindez természetesen az árban is jelentkezik.
Az elmondottak alapján hegymászásra, túrázásra mindenképen a tetőél prizmás binokulárokat javaslom.
Antireflexiós bevonatok
Antireflexiós bevonat nélkül az üveg a felületére eső fény 4%-át visszaveri, más szóval a fény 96%-át engedi csak át. A számos (nemritkán akár 10 db!) üveg/levegő felülettel rendelkező binokulárok esetében az okulárban látott kép igen fényszegény lenne megfelelő antireflexiós bevonatok használata nélkül.
A legolcsóbb "gagyinak" tekinthető binokulárokon rubinpiros színű bevonatot találunk ami nem igazán nevezhető antireflexiós bevonatnak, tekintve, hogy a feladata a fény egy részének kiszűrése ezáltal az objektív optikai hibáinak palástolása. Ennek köszönhetően a binokulárban látott kép más árnyalatúnak tűnik, mint a valóságban.
Az alsó kategóriás binokulárok kék színű antireflexiós bevonatot találunk, ami egyrétegű bevonatra utal. Ha minden felületre alkalmazzák, akkor elfogadható minőségű képet kapunk. A gyártók "fully coated" jelzéssel forgalmazzák ezen termékeket. Ennél jobb minőséget adnak a "multi-coated" bevonattal ellátott eszközök, aholis legalább egy felület (rendszerint az objektív) többrétegű (általában zöld) színű antireflexiós réteggel ellátott. A felsőkategóriás eszközök fully multi-coated bevonatúak, ahol minden felületen (a prizmákon is) többrétegű (zöld vagy zöldesbordó színű) antireflexiós bevonatot találunk: ez a megoldás teszi lehetővé a legjobb fényhasznosítást. A csúcsminőségű tetőél prizmás modellek ezen túlmenően ún. fázis bevonatot (phase coating) alkalmaznak a legélénkebb színek érdekében.
Antireflexiós bevonatok a gyakorlatban
Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az optikákra felgőzölt különböző típusú és fajtájú bevonatok. Az alábbiakban ezekkel kapcsolatosan szeretnék további információkat olvasóinkkal megosztani.
Többtagú, ragasztott lencséknél reflexiók szempontjából csak az üveg-levegő felület érdekes, "ha olyan ragasztót választunk, amely törésmutatója a lehető legjobban megegyezik az üveg törésmutatójával, akkor a ragasztásnál alig keletkezik reflexió, az szinte elhanyagolható az üveg-levegő határfelületeken keletkező reflexióhoz képest, ahol a törésmutató nagyságrendekkel többet változik." [1]
A bevonatok fajtái:
 coated vagy single-coated (egyréteggel bevont): mindössze egyetlen levegő-üveg felület van csak anti-reflexiós bevonattal (rendszerint magnézium-fluorid, MgF2) bevonva, ott is csak egy rétegben
 fully coated (minden oldalon bevont): az összes levegő-üveg felületre egy réteg antireflexiós bevonat van gözölve
 multicoated (több réteggel bevont): legalább egy üveg-levegő felület több réteg antireflexiós bevonattal van ellátva, a többi felület legfeljebb egy ilyen réteget tartalmaz
 fully multi-coated (minden oldalon, több rétegben bevont): minden üveg-levegő felületen többszörös antireflexiós réteg található
A tükröződés-csökkentő bevonatok működése viszonylag egyszerű: amennyiben vastagsága optimális (a fény hullámhosszának negyede) akkor a bevonat aljáról és tetejéről visszaverődő fénysugár éppen ellentétes fázisban van, mikor találkoznak, ezáltal kioltják egymást vagyis nem látunk reflexiókat. Mindebből látható, hogy réteg vastagsága rendkivül fontos, hiszen ez garantálja, hogy a kellő fázisban legyen a fény visszaverődéskor. A fenti képen az is látszik, hogy a lilás bevonat egyrétegű bevonatra utal, a zöldes árnyalat több rétegre. Ne feledjük azonban, a tükröződéscsökkentő bevonatnak nem az a feladata, hogy feltűnő zöld (vagy piros) színt adjon az optikának, vagyis ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a rikító bevonatokkal! Egy helytelenül alkalmazott többrétegű bevonat (multicoating) rosszabb hatással lehet, mint egy gondosan megválasztott egyrétegű bevonat (single coating).
Az alábbi grafikonon láthatjuk, hogy a 0° és 45° beesési szögű fény milyen mértékben verődik vissza a bevonat nélküli és az egyszeresen bevont üvegfelületről.
A grafikonról leolvasható, hogy a bevonat nélküli üvegfelület a fény 4-5%-át visszaveri, de már egy réteg tükröződés- csökkentő bevonat felvitele is kevesebb, mint felére (1.5%-2.5%) csökkenti ezt az értéket. További rétegek felvitelével akár 1% alá is szorítható a visszavert fény mértéke.
Mivel a fenti számadatok egy felületre vonatkoznak, különös körültekintés szükséges több lencsetagból álló optikák esetén. Egy Plossl okulárt feltételezve - mely négy üveg-levegő felületet tartalmaz - a fényveszteség kb. 15-20% lenne ha nem használnánk semmiféle tükröződés-csökkentő bevonatot. Ezzel szemben a legkifinomultabb okulárok (pl Televue Plossl, Zeiss Ortho stb) esetén a fényveszteség nem éri el a 2%-ot!
A felsőkategóriás okulárok fejlesztői azonban még ennél is tovább mennek. Egy okulár nemritkán több eltérő, különböző törésmutatójú üvegből készült lencsetagot tartalmaz, melyek más és más bevonatot igényelnek a minimális reflexiók érdekében. Ezért ahelyett, hogy a gyártó minden lencsét egyforma bevonattal látna el, az üveg típusához igazítja a tükröződéscsökkentő rétegeket.
Antireflexiós bevonatok vizsgálata
Az okulárok bevonatának vizsgálatára az alábbi módszert ajánlom: az okulár kihuzatának aljára helyezzünk fekete sapkát, majd állítsuk olyan helyre ahol az égbolt visszatükröződhet a szemfelelöli lencséjén, ám közvetlen napfény nem éri. Nézzünk felülről bele az okulárokba és vizsgáljuk meg milyennek látjuk lencséket. A rajtuk átmenő fény ugyanis elnyelődik az okulár alján, tehát amit látunk az nem más mint a lencsék felületeiről visszatükröződő fény, s ennek mennyisége utal a bevonatok minőségére. Minél sötétebbnek látszik az okulár, annál kevesebb fény verődik vissza az egyes üvegtagokról.

A fenti képen látható okulárokat vizsgálva képet kaphatunk a tesztelésről. A baloldali okulár egy 25 mm-es Zeiss Abbe ortho kifogástalan - akár etalonnak is tekinthető - antireflexiós bevonattal. Jobbra haladva az antireflexiós bevonatok rendre egyre rosszabb minőségűek, a két szélső okuláron még azt is megfigyelhetjük fényes gyűrű formájában, hogy a távolságtartó gyűrűk nincsenek kellőképpen feketére festve.
Másik módszer a bevonatok vizsgálatára, ha karnyújtásnyi távolságban valami fehér felület (pl. fal) előtt tartjuk az okulárt, majd átnézve rajta megvizsgáljuk a látott kép színhűségét. Amint a képen is megfigyelhető a bal oldali okulárban (Zeiss ortho) látott kép teljesen fehér, míg a jobb oldaliban kevés sárgás árnyalatot fedezhetünk fel. Ezen túlmenően a Zeiss ortho mentes a reflexióktól, amit a másik okulár nem mondhat el magáról. A sárgás elszineződés arra utal, hogy a lencsék antireflexiós bevonata nincs kellőképpen optimalizálva az üveg anyagához.
Látómező
A binokulárok talán harmadik legfontosabb mutatója a látómező mérete. Ennek értékét kétféle mértékegységben szokták megadni, fokban és méterben. A fokban kifejezett érték elsősorban csillagászok számára bír jelentőséggel, megadja a látcső által leképzett égterület nagyságát. Egy 15x70-es binokulár látómezeje 4.4°, vagyis a telehold majdnem kilencszer elférne egymás mellett. Földi megfigyelő számára az az érték fontosabb, mely megadja, hogy 1000 m-en mekkora a látómező átmérője méterben kifejezve: egy átlagos 8x42-es binokulár esetében ez kb 120 m.
Amint fentebb leírtuk a nagyítás növelésével párhuzamosan csökken az elérhető látómező, melyet az okulárok látószöge is befolyásol. Az okulár látószögét kiszámolhatjuk, ha az általa leképzett látómezőt megszorozzuk a nagyításával: a fenti 15x70-es binokulár esetében 66°-ot kapunk. (4.4°x15). Az okulárok látószöge leggyakrabban 50-70°-os érték között mozog: túl nagy szám esetén a látómező széle kevéssé lesz éles, ha túl kicsi, akkor betekintéskor kellemetlen csőlátás érzetünk lesz, ami negatívan befolyásolja a látcső használhatóságát. Különösen zoom binoukárok esetében gyakori a túl szűk látómező.
Kilépő pupilla
A nagyítás és az átmérő meghatározzák a binokulár kilépő pupillájának méretét. Kiszámítása meglehetősen egyszerű, a mm-ben objektív átmérőt el kell osztani a nagyítással, vagyis egy 8x42-es binokulár kilépő pupillájának átmérője 5.25 mm (42/8 = 5.25).
Mit befolyásol a kilépő pupilla mérete? Nem sokat, mindaddig, míg a szemünk pupillájának átmérője kisebb a binokulár kilépő pupillájánál. Szürkületi ill.éjszakai fényviszonyok közepette pupillánk kitágul, hogy több fényt engedjen a szemünkbe, ekkor könnyen előfordulhat, hogy a látcső kilépő pupillája korlátozzó tényezővé válik. Amennyiben a binokulár kilépő pupillája nagyobb, mint a szemünk pupillájának mérete, akkor az összegyűjtött fény egy része elvész. Egy 8x25-ös binokulár esetében a kilépő pupilla átmérője 3.1 mm, vagyis sötétben (mikor pupillánk ennél nagyobbra kitágult) szabad szemmel fényesebbnek látjuk a tereptárgyakat mint a binokulárban. Ideális esetben a fiatal megfigyelő pupillája akár 7 mm-esre is kitágulhat, az idő előrehaladtával ez az érték azonban egyre kisebbé válik, idős korban nem ritkán alig 4 mm-esre csökken.
Pupillatávolság
A binokulárok pupillatávolsága megadja, hogy milyen közelről kell az okulárkba benézni ahhoz, hogy a teljes látómezőt átlássuk. Ez a mutató különösen szemüveggel történő használat során lényeges: amennyiben kicsi (kb 15 mm alatti) szemüveg használatakor nem tudjuk a teljes látómezőt áttekinteni.
Relatív fényesség index
A relatív fényesség index a binokulárokban látott kép fényességének összehasonlítását teszi lehetővé. Kiszámolásához nem kell mást tenni, mint a kilépő pupillának az értékét négyzetre emelni. 8x42-es binokulár relatív fényesség indexe tehát 27.6, míg a 15x70-esé 21.8. A gyakorlatban viszonylag kicsi a jelentősége, mivel a látott kép fényességét befolyásolja a prizmák anyaga ill. az antireflexiós bevonatok minősége erre pedig semmilyen utalást nem ad a képlet.
Szürkületi tényező
A szürkületi tényező szintén egy meglehetősen szubjektív, nem túl sokat mondó érték. Arra tartalmaz utalást, hogy gyenge fényviszonyok között mennyi részletet képes a binokulár felbontani. Kiszámítása nem túl bonyolult, a nagyítás és az átmérő szorzata gyökét kell számolni. 8x42-es binokulár esetén ez az érték 18.2, míg 15x70-es binokulárnál 32.4. A gyakorlatban nincs sok jelentősége, mivel a látott kép fényességét befolyásolja a prizmák anyaga ill. az antireflexiós bevonatok minősége erre pedig semmilyen utalást nem ad a képlet.
Nitrogén töltés
A természetmegfigyelésre kifejlesztett látcsövek belseje nitrogéngázzal van töltve túlnyomással, ami megakadályozza, hogy a külső pára beszivárogjon a belső felületekre lerontva a binokulár teljesítményét.
Fókuszálás
A binokulárok kétféle megoldást használnak a fókuszálásához. Leginkább elterjedt megoldás a középső fókuszáló gomb használata, mely mind a jobb, mint a bal okulárt egyformán állítja. A dioptria korrekció a jobb oldali okulár eltekerésével valósítható meg. Ez a megoldás különösen a kisebb méretű, földi megfigyelésre használt eszközök esetén tipikus, mivel itt sűrűn kell az élességet állítani attól függően, hogy a céltárgy milyen közel látható. A csillagászati binokulárok okulárjai általában külön-külön állíthatóak. Ennek az az oka, hogy ez a megoldás egyszerűbben kivitelezhető illetve az égbolt megfigyelése során ritkán kell élességet állítani.
Közelfókusz
Binokulárok esetében különösen lényeges a közelfókusz értéke. Ez megmutatja, hogy melyik az a legközelebbi céltárgy amire a binokulár fókuszálni képes. Találkozhatunk akár 1.5 m-es értékkel is, mely első hallásra esetleg szokatlanul hangzik: ki akar 1.5 m-re levő objektumot binokulárral megfigyelni?! Előfordulhat, hogy valami közeli élőlényt (rovar, lepke, virág) szeretnénk részleteiben vizsgálni, ilyenkor az extrém közelfókusz jól jöhet. Arról nem is beszélve, hogy lehetőség van a fókuszponton kivül és belül "mozogni", ami segít a legélesebb beállítás megtalálásában. A nagyítás növelésével a közelfókusz értéke is növekszik.
Ergonómia
Hiába rendelkezik egy jó binokulár igen jó optikai paraméterekkel ha annak használata kényelmetlen. Mivel ezt teljesen szubjektív tényezők befolyásolják, nem lehet a binokulárokat összehasonlítani aszerint melyik a jobb. Erre legjobb módszer, ha kézbe vesszük az eszközt, kipróbáljuk, hogy mennyire nyeri el a tetszésünket.
Egyéb tanács
Bizonyára sokan hallottatok már arról hogy a "piacon" feltüntek hihetetlenül olcsó binokulárok, melyet - legalábbis Budapesten - az utcán kínálnak romániai vendégmunkások. Ezen optikák különös ismertetőjele a nevetséges ár mellett valami rendkívül rikító narancssárga bevonat az objektíven, így messziről ki lehet szúrni ezen "optikákat". Egyik ismerősöm hagyta magát bepalizni és vett egy ilyen 20x50-esnek mondott kukkert, melyet kaján vigyorral az arcomon elkértem és kicsikét közelebbről is megnéztem.
Kézbevéve a binoklit meglehetősen könnyű: valószínűleg az egész váz műanyagból készült, melyet - számomra - undorító terepszínű gumibevonat takar helyenként. Persze lehet, hogy csak nekem vannak averzióim a katonasággal szemben és ezért nem nyerte el a tetszésemet ez a military stílus. A látcsőhöz jár egy vászon tok is, természetesen a szokásos terepszínben. Az egész kinézet úgy ahogy van illik a "hárompálcás" (ld. céllövölde) Rambó-készlethez (műanyag kés, kézigránát stb.). Szokatlan "extra" az élesség-állító csavar mellett egy iránytű is. Mindenesetre nem ezzel vágnék neki a vietnámi őserdőnek: megfelelő mennyiségű folyadék hiányában ugyanis az iránytű alig tud az üvegbúra alatt elforogni, így nem tudtam az északi irányt megtalálni. Marad tehát a fák mohos oldala erre a célra.
Az objektíven szokatlanul feltűnő narancssárga (másfelől nézve meggypiros) bevonat található. Ismereteim szerint ez az optika hibáit hivatott csökkenteni. Apróság, de a külső gumiborkulat rálóg az objektívre 48-49 mm-re blendézve annak átmérőjét. Az okuláron nem találtam semmiféle antireflexiós bevonatot, talán nem néztem eléggé. A fentiek után azt hiszem meglepő, hogy az objektív és az okulár is (valószinűleg) üvegből van, és nem műanyag - ezt szűrtem le miután a körmömmel megkocogtattam őket. Apró pozitívum (legalábbis nekem tetszett), hogy az objektív-fedő sapka hozzá van erősítve a külső burkolathoz, így az nem tud elveszni. Nem tetszett viszont, hogy anyaga puha gumi.
Nosza, akasszuk a nyakunkba a binoklit, és irány az ég! A problémák nem érnek véget: az a szalag amivel a nyakba lehet akasztani igen rövid, alig tudom a fejemet átbujtatni rajta. Emellett igen vékony, és egy masnival van a binoklira rákötve. Nem célszerű tehát lóbálni eme drága optikát, hacsak nem az a célünk, hogy minél előbb, minél messzebbre szálljon!
A fenti példán okulva mindenkinek javaslom, hogy csak szakboltban, a leírtakat figyelembe véve vegyen binokulárt.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|