Svájc: BERNI-ALPOK
BERNI-ALPOK - Mönch 4107 m
|
A Mönch, jelentése szerzetes, a középső csúcsa a híres berni trilógiának. Tőle nyugatra a Jungfrau (4158 m), keletre pedig az Eiger (3970 m) határolja. A Mönch jellegzetesen egy hó és jég borította hegycsúcs, melyre a normál úton a DK-i gerincen nagyjából egyenes vonalban lehet feljutni.
Ma vasút viszi fel a túristákat a csúcs közelébe, ahol 3478 m-en a Jungfraujoch Hotel áll, abban a nyeregben mely elválasztja a Mönch csúcsát a Jungfrautól.
A Mönch a berni trilógia (Eiger - Mönch - Jugfrau) leggyakrabban mászott hegye, népszerüségét annak köszönheti, hogy könnyen elérhető a Jungfraujoch vasút végállomásától és a kényelmes és közeli Mönchsjochhüttétől, a berni alpok szívében központi helyen található, másrészt a csúcsra vezető utak választéka is széles nehézségi skálán mozog.
A Jungfraujoch több mint egy évszázada Európa legmagasabb vasutállomása, és évente sok túristát csalogat ide.
Interlaken városából (567 m) végig vonaton lehet feljutni a gleccserek világába, Klein Scheidegg érintésével (2061m), majd onnan tovább a Jungfraujoch (3454 m) állomásig. A vonatok svájci szokás szerint gyakran és pontosan járnak. A vonatozás első szakaszában az 1893 óta üzemelő Wengernalp vasúttal (WAB) kell felmenni a 784 m-en fekvő Lauterbrunnen állomásig. Itt át kell szállni egy másik vasútra mellyel a Kleine Scheidegg állomásig (2029 m) megyünk. Mi ezt a szakaszt gyalog tettük meg a megfelelő akklimatizáció elérése érdekében. Kleine Scheideggtől gyönyörü kilátás nyilik a Mönchre, a Jugfraura és az Eiger É-i falára.
Kleine Scheideggnél újra át kell szállni Eurpa legmagasabban közlekedő vasútvonalára a Jungfraubahnra. Az út teljes hossza 9,3 km melynek majdnem 2/3-a kanyargós alagútban vezet az Eiger belsejében.
Az első két megálló után az alagút végleg bevezet az Eiger belsejébe ahol további két megállónál gyönyörködhetünk a kilátásban. Az első hegy belsejében lévő állomás az "Eigerwand" (2830 m), ahonnan a vonatból rövid időre kiszállva ablakon keresztül lehet megcsodálni karnyújtásnyi távolságból az Eiger É-i falát (2,830m). A második megálló az "Eismeer" (3110 m) szintén a vonatból pár percre kiszállva ablakon keresztül kerülnek a túristák közvetlen közelségbe a gleccserhasadékokkal. Felérve a Jungfraujoch végállomásra a gyors szintemelkedés miatt szédülést, fejfájást érezhetsz ha nem vagy kellőképpen akklimatizálódva ehhez a magassághoz.
Az állomáson a posta mögött egy lifttel juthatunk arra a folyósóra mely a hires "Jég Palotához" vezet. Itt besétálhatunk egy kivágott alagúton keresztül a gleccser gyomrába, 19 m mélyen a gleccser felszine alá. Ezt a "barlangot" 1934-ben egy Svájci hegyivezető kezdte kivágni a jégből. Később kiszélesítették és jégszobrokkal tették még látványosabbá és csalogatóbbá a túristák számára. Visszatérve az állomás szintjére a Sphinx Alagúton eljutunk egy másik felvonóhoz, mely 107 m-rel magasabbra visz fel az obszervatórium szintjére, amit Sphinx Terasznak hívnak. Innen gyönyörű rálátás nyilik a Möch és a Jungfrau csúcsot elválasztó nyeregre, valamint Európa leghosszabb gleccserére a 23 km hosszú Aletsc Gleccserre. Az itt képződő gleccserek olvadékvize a Genfi tóba, majd innen a Földközi-tenger vizgyűjtő rendszerébe kerül.
Az obszervatóriumban csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket végeznek. A kutató állomáson video bemutatón keresztül tudhatunk meg sok hasznos információt az időjárási helyzetről.
A helyszín megközelítése:
A vonat végállomása a Sphinx állomás (3454 m). Innen lehet legjobban megközelíteni a közeli két nagy óriást, a Möncht és a Jungfraut, valamint az ezekre vezető út bázistáborául szolgáló Mönchsjochhüttét. Az állomásról kilépve káprázatos panorámában lesz részed, déli irányban rálátással az Alpok legnagyobb gleccserére, észak felé pedig Interlakken városára és a környező tavakra. Már maga az utazás a vasúton idáig önmagában is felejthetetlen élmény, hisz a vonat az Eiger belsejében fúrt alagútban szerpentinezik fel egészen a végállomásig.
A Mönchre vezető út rövidsége miatt kiváló akklimatizációs túrának számit ebben a térségben és alkalmas bevezető túrája lehet az ugyancsak innen megközelíthető szomszédos Jungfrau csúcsnak is.
A normál út dél felől könnyen mászható sziklás terepen indul, majd egy látványos havas gerincen folytatódik. Magát a mászást összességében az is könnyíti, hogy a 3454 m-es magasság a Jungfrau fogaskerekü vasúttal könnyen elérhető, igy gyakorlatilag a teljes utat a hegy lábától akár egy egynapos túrába is be lehet sűríteni.
A mászást rövidsége, könnyü megközelítése és déli tájoltsága még egy kevésbé ideális időjárási viszony mellett is aránylag biztonságossá teszi. Igy maga a csúcs megmászása alternatív program is lehet egy bizonytalanabb kimenetelü időjárási helyzetben, hisz bármikor biztosított a gyors visszafordulás és szinte két óra alatt vissza lehet jutni a biztonságot jelentő mmenedékházig.
A mászás jellege a felszin alakzatának megfelelően változik. A Mönchre vezető út elsődlegesen egy hó és gleccser mászás egy kitett meredek gerincen, melynek alsó sziklás szakasza még változatosabbvá és érdekesebbe teszi a mászást.
1.szakasz:
A Mönchsjochhütte megközelítése.
A Jungfrau vasuttal egészen a Sphinx végállomásig kell menni. Itt 3454 méteren a Jungfraujochon elhagyjuk az állomást, és az állomás kapuján kilépve egyből a gleccserre érkezünk. Innen kb 45 perces kényelmes sétával lehet eljutni a Mönchsjochhüttéhez, ahol az éjszakát töltheted.
2. szakasz:
A Mönch megmászása.
A háztól a csúcsig a menetidő kb. 2-3 órát vesz igénybe. A csúcsról nagyszerü kilátásunk van a közeli két nagy csúcsra az Eigerre és a Jungfraura. A leereszkedés további 1-2 órát vesz igénybe.
1. szakasz: Jungfraujoch - Mönchsjochhütte
Táv: 1,84 km
Menetidő: 45 perc
Szintkülönbség: 173 m
Nehézségi fok: F
Tábor: Mönchsjochhütte vagy saját sátorban a ház előtti laposabb térségen.
A Jungfraujoch állomást közvetlenül a Sphinx obszervatórium alatt nyíló ajtón elhagyva egyenesen a gleccserre érkezünk. A gleccseren jól kitapasott úton enyhén emelkedve haladunk a Mönch déli oldalát kerülve egészen a Mönchjochshüttéig. Az út odáig kevesebb mint egy óra. Mi nem a házban, hanem attől délre mintegy 100 méterre egy laposabb térségben saját sátrainkban éjszakáztunk.
2. szakasz: Mönchsjochhütte - Mönch - Mönchsjochhütte
Táv: 2 x 1,14 km
Fel:
Menetidő: 2-3 óra
Szintkülönbség: 480 m
Nehézségi fok: PD, II, 45°.
Le:
Menetidő: 1-2 óra.
Másnap reggel az indulást az út rövidsége miatt nem kell nagyon koraira tervezni. Ha kedvezőnek néz ki az idő, akár 10-12 óra magasságában sem késő útnak induli. Én azonban egy kicsit fotós szemmel is nézve, jobban szeretem a korábbi indulást, hisz alacsonyabb nap állás mellett szebb képeket lehet készíteni a tájról. A háztól egy kicsit visszafelé a Jungfraujocht felé kell elindulni a beszállás eléréséhez (10 perc). Itt kezdődik tulajdonképpen a délkeleti gerinc nyúlványa, mely az Aletch gleccser mélyéről indul. A beszállás utáni első szakasz többnyire könnyü sziklás terep, néhol nehezebb szakasszal kitöltve.
Felfelé a gerincen kb. közép magasságtól a terep kezd egyre kitettebbé és meredekebbé vállni és az eddigi sziklás felszin átvált egy havas hógericbe, majd rácsatlakozunk a fő gerincvonalra, mely nyugat felé folytatódik. Az útnak ezen a szakaszán vas oszlopok biztosítják bizonyos távolságonként a biztosítási pontot mind a felmenetben mind visszamenetben az ereszkedés során.
Ettől a ponttól kezdve kikerülünk a főgerinc szélárnyékéból, így szeles időben extrémebb körülmények között kell az utólsó szakaszt teljesíteni. Sajnos amikor mi ott voltunk, akkor is egy erős, néha viharos szélbe átcsapó időjárást fogtunk ki, de a nagy szél ellenére az elénk táruló panorámára nem lehetett panaszunk. A távolban apró pontokkén emberek sokaságát lehetett kivenni, amint özönlöttek ki a gleccserre nem messze a Sphinx observatoriumától.
A főgerinc vonalán haladva az erős szél miatt széles hópárkányok alakulhatnak ki, melyektől tisztes távolságot tartva érdemes tovább haladni. Innen még kb további 5-8 kötélhossznyi távolságot kellett menni egy széles gerincen míg elérjük a csúcsot.
Fennt a csúcson már nem volt olyan tiszta az idő, de visszafelé nézve a gericen még félelmetesebbnek látszottak a a félig ködös időben azok a hópárkányok amelyek mellett néhány percel azelőtt elhaladtunk.
A nagy szél és a hideg miatt csak néhány percet töltöttünk a csúcson, mivel a szél egyre erősödött és a látótávolság is percről percre rövidült.
A lemenet tájékozódás szempontjából elég egyszerű, hisz végig a gerincet kell követni. Eltévedni csak az alsó sziklás szakaszban lehet, de onnan már szálárnyékban folytattuk az ereszkedést, igy relatíve kisebb objektív veszélynek voltunk kitéve.
Képek az útról:
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|