Somkuti Nándor
|
Szlovákia - MAGAS-TÁTRA
MAGAS TÁTRA - Jégvölgyi csúcs 2628 m
|
Elnevezései:
 Jég-völgyi-csúcs - magyar
 Ľadový štít - szlovák
 Lodowy Szczyt - lengyel
 Eistaler Spitze - német
A Tátra harmadik legmagasabb önálló csúcsa, és a Tátra főgerincének legmagasabb pontja; a lengyelek sokáig a hegység legmagasabb csúcsának tartották (hasonlóan mint a szepesiek a Lomnici-csúcsot és a liptóiak a Krivánt).
A Jég-völgyi-csúcs (Ľadový štít) egy erősen szerteágazó, óriási hegytömeget képez, melyből számos hatalmas mellékgerinc ágazik ki, közöttük mélyen a hegy testébe nyomuló völgykatlanokkal. A hegység déli oldaláról, nevezetesen az Öt-tó katlanából - amelynek hátterében emelkedik - nem mutatja igazi nagyságát, ez teljesen csak É felől jut érvényesülésre. Déli gerince a vele egységes tömeget alkotó Markazit-toronnyal köti össze. Ék. gerince a Jég-völgyi-csorbához ereszkedik, amely a Zöld-tavi-csúcstól választja el. E gerinc alsó részében a kevéssé önálló Hócsúcsot viseli.
A csúcs tömegéből kiágazó oldalgerincek:
 Száraz-gerinc -- közvetlenül a csúcsból kiinduló NY. gerinc.
 Jég-völgyi-tornyok gerince -- a Jég-völgyi-vállból elágazó ÉNY. gerinc.
 Fekete-tavi-tornyok gerince -- a Hócsúcsból elágazó É. gerinc.
Kilátása a legkiterjedtebbek és a legszebbek közé tartozik. Szokásos útján, amelynek nehézségei igen mérsékeltek, gyakran keresik fel. Egyéb útirányai közül némelyik -- anélkül, hogy rendkívüli nehézségekkel lennének egybekötve -- nagyszerű vállalkozásokra ad alkalmat. A Jég-völgyi-csúcs legkönnyebb útja a Jég-völgyi-vállról indul: egy jól kivehető, de nem jelölt ösvény. Az útvonal legnehezebb akadálya a 22 m hosszú Kőparipa, amelyet lovaglóülésben szoktak végig mászni. A Jég-völgyi-csúcs elsó megmászása ismeretlen időkbe esik. Régi feljegyzések szerint a csúcsra való feljárás már a XVIII. században ismeretes volt a javorinai és szepesgyörkei zergevadászok előtt. Első turistamegmászói: John Ball, Wilhelm Richter és egy ismeretlen férfi, szepesgyörkei zergevadászok kíséretében, 1843 augusztusában. Stanisław Staszic, lengyel tudós, már 1805-ben szintén szepesgyörkei zergevadászok kíséretében próbálkozott, ám sikertelenül. Először Buchholz tátrai panorámáján 1717-ben találjuk meg a nevét latinul Mons Anserinus, németül pedig Gans formájában. Ezeknek a neveknek eredete talán egy tévedésben rejlik. A csúcson ugyanis nagy mennyiségben található a sárga virágú indás ciklász (Sieverzia reptans), melyet azonban nagy hasonlósága miatt összetévesztettek a libapimpóval (Potentilla anserina); ezt a cipszer tájszólásban Ganserichnek vagy Gänserichnek nevezik. Ez az elnevezés a 18. század folyamán sokszor előfordul, majd magyar fordításban is mint Gúnár és Lúd. A kincskereső kézikönyvekben a Jég-völgyi-csúcs mint a kincsek őre szerepel, mely nyúlványaival elreteszelte a ma nem létező (vagy csak kitalált) Békás-tóhoz vezető utat. A német kincskereső irodalomban pedig a Siebenriegel-Berg formában fordul elő, amit magyarra Hétretesz-hegynek fordítottak. Belsazar Hacquet francia utazó 1793-ban tett utazása alkalmával Wielki Kolbának nevezi a csúcsot. Dénes Ferenc (1880) szerint a névadók a szepesgyörkei pásztorok voltak. Pokorný (Z potulek po Slovensku, 1885) ezt az elnevezést tévesen úgy magyarázza, hogy a csúcs pásztorkunyhóhoz (=koliba) hasonlít. Valószínűbb azonban, hogy a Tarpataki-völgy német nevéből -- Kolbachtal -- ered, és erre vallanak a későbbi Grosse Kolbacherspitze, Grosser Kolbachberg elnevezések is. Az 1911-ben kiadott Janoška-kalauzban a iakovský štít elnevezést Miloš Janoška az Eisdorf község (szerinte slovákul iakov, ma akovce, magyarul Izsákfalva, 1907-ig Izsákfalu) szlovák neve szerint javasolta. Genersich Keresztély 1807-ben Schwarzenseeturm-nak nevezi, melynek magyar változata is megjelent mint Feketetó-torony -- ez az elnevezés az alatta ÉNy-ra lévő tóra utal. Genersich használja az Eisthalturm (Jég-völgyi-torony) elnevezést is, ami már nagyon közel van a mai elnevezéshez. A mai elnevezést először Wahlenberg használta, a névadó völgy a csúcs északi lejtőin fekszik, és négy katlanában az év nagyobb részében hómező található.

1. szakasz: Hrebionok - Téry-menedékház
NYÁRI útvonal: 
Menetidő:
 Fel: 2:50
 Le: 2:30
Szintkülönbség: +752 m
Távolság: 6,24 km
Nehézségi fok:
 Nyáron: UIAA '0'
Szállás: Téry-menedékház
Ótátrafüredről siklóvasuttal, vagy a  jelzésű túrista úton (45 p) juthatunk el a Hrebionokra. Kiindulási pontunk a felvonó felső vágállomása. Innen felfelé indulunk el a szálloda felé, majd azt jobbról megkerülve egy eligazító táblánál, a szálloda mögött indulunk el a  jelzésen. 20 perc után elágazáshoz érünk.
A kék jelzésű út balra a Nagy-Tarpataki-völgybe vezet. Mi jobbra a  jelzést követjük. Egy hidon átkelünk a Nagy-Tarpatakon, majd emelkedünk felfelé a Nagy- és a Kis-Tarpataki-völgyet elválasztó Közép-oromról lehúzódó DK-i gerinc oldalában. Egy éles jobbkanyar után nemsokkal újabb hídhoz érünk és keresztezzük a Kis-Tarpatakot. A hídról megcsodálhatjuk az Ombrovsky-vízesést. Egyre jobban kiemelkedünk az erdőből és visszanézve a völgybe láthatjuk a kiindulási pontunkat. Újabb éles, jellegzetes hajtűkanyarhoz érünk. A kanyarból már látszik a Kis-Tarpataki-völgy belyárata. Innen még pár száz métert megyünk és elérjük a Zamkovszky-menedékházat (1475 m; kék-piros elágazástól: 30 p). A Kis-Tarpataki-völgy belyáratánál vagyunk.
Zamkovszky-menedékház / Zamkovského chata
1943-ban a Kis-Tarpataki-völgy torkolatában, közvetlenül a Felső turistaút (Magistrála) mellett, a Lomnici-gerinc (Lomnický hrebeň) nyugati lejtői alatt épült fel a Zamkovszky-menedékház. A fenyvesekkel körülvett menedékházat Zamkovszky István, a neves hegymászó és hegyi vezető építette. A magánkézben lévő menedékházat 1948-ban államosították, majd 1951-től Nálepka kapitány menedékháznak (Chata kapitána Nálepku) nevezték. A rendszerváltás után ismét magánosított menedékházat 1993-tól régi nevén újból Zamkovszky-menedékháznak hívják.
Tengerszint feletti magasság: 1475 méter.
Kapacitás: 2, 4 és 5 ágyas szobákban 23 ágy + 2 pótágy. Szállásárak itt!
Megközelítési lehetőségek:
Tarajkáról (Hrebienok) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magistrála), majd az abból balra elágazó zöld jelzésen 1 óra.
Tátraerdőfalváról (Tatranská Lesná) a sárga, kék, majd piros jelzésen 2 óra 15 perc.
Tátralomnicról (Tatranská Lomnica) a kék, majd piros jelzésen 2 óra 30 perc.
Kő-pataki-tótól (Skalnaté pleso) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magistrála) 1 óra.
web: www.zamka.sk
e-mail: zamka@zamka.sk
Telefon: +421 905 554 471; +421 52 442 2636.
GPS: N 49.17280°, E 20.22183°
|
Innen a  jelzésű túrista úton folytatjuk utunkat. Folyamatosan, egyenletesen emelkedünk eleinte erdőben, majd feljebb kiérünk a törpefenyők, majd az követően egy havasi rétre. Balkézre tőlünk a völgy aljában a Kis-Tarpatak folyik. Eleinte mellette, majd a völgyben egyre feljebb haladva eltávolodunk tőle és egyre jobban közeledünk ahhoz a tófalhoz, mely meredeken szakad le a Téry menedékház felől. Innen már jól kivehető a menedékház fent a sziklafal tetején.
A tófalon nyáron a Kis-Tarpatak több ágra szakadva folyik le, néhol vízesésszerűen, a víz mennyíségétől függően. Bekanyarodunk balra a fal tövébe, majd egyre meredekebben kezdönk harántozva felfelé menni a tófalon a Sárga-fal irányába. Útközben keresztezzük a tófalon lefolyó patakvizet is. A nagy és meredek szintkülönbséget a cik-cakkban haladó út teszi könnyebbé. Elhaladunk a Sárgafal aljától mintegy 100 m-re és jobbra kanyarodva újabb szerpentin következik. Nagy sziklatömbök között haladva csodálhatjuk meg a Sárgafalat testközelből, mely a sziklamászók egyik paradicsoma, ahol gyakran hegymászó tanfolyamokat is szerveznek.
Kissé jobbra tartunk és újból szerpentínezve haladunk, most már egyenesen a Téry-ház felé. A szerpentín tetejére érve gyönyörű kilátásunk nyílik a völgy alsó szakaszára. Innen balra fordulunk és még néhány métert megyünk a Téry-menedékházig (Zamkovszky-háztól 2 ó; 2015 m)
Téry-menedékház / Téryho chata
Pfinn József tervei alapján 1899. augusztus 21.-én nyitották meg a Majunke Gedeon építész vezetésével felépített Téry-menedékházat. A Magas-Tátra legmagasabban lévő, egész évben nyitva tartó menedékháza megragadó magashegyi környezetben, magasan az erdőhatár felett épült, s mintegy büszke várkastélyként uralja az egész Kis-Tarpataki-völgyet (Malá Studená dolina). Külső megjelenésében – a hozzáépítéseken kívül – alig változott eredeti formájához képest. A többi magashegyi menedékházhoz hasonlóan itt is teherhordók segítségével oldják meg az egész évben nyitva tartó menedékház üzemeltetéséhez és a turisták kiszolgálásához szükséges eszközök, élelmiszerek utánpótlását.
Tengerszint feletti magasság: 2015 méter.
Kapacitás: 3 szobában 24 ágy.
Megközelítési lehetőségek:
Tarajkáról (Hrebienok) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magistrála), majd az abból balra elágazó zöld jelzésen a Kis-Tarpataki-völgyben (Malá Studená dolina)
2 óra 50 perc.
Tátraerdőfalváról (Tatranská Lesná) a sárga, kék, piros, majd zöld jelzésen 4 óra 15 perc.
Tátralomnicról (Tatranská Lomnica) a kék, piros, majd zöld jelzésen 4 óra 30 perc.
Kő-pataki-tótól (Skalnaté pleso) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magistrála), majd a zöld jelzésen 3 óra.
web: www.teryhochata.sk
e-mail: teryhochata@gmail.com
Telefon: +421 905 893 233.
GPS: N 49.19003°, E 20.19888°.
|
TÉLI útvonal: 
Menetidő: [A hóviszonyok függvényében tág határok között változhat.]
 Fel: 3:00
 Le: 2:30
Szintkülönbség: +752 m
Távolság: 5,53 km
Nehézségi fok:
 Télen: 'F+'
Szállás: Téry-menedékház

Az út nagy része megegyezik a nyári jelzett útvonallal. Beérve a Kis-Tarpataki-völgyben eleinte még a túrista úton haladunk. Kiérve az erdőövezetből a nyilt hómezőn haladva már nem biztos, hogy a jelzett nyári utat fogjuk tudni követni. Amennyiben kevés a hó és követhető a jelzett túrista út, úgy maradhatunk rajta és követhetjük azt. Amennyiben viszont nagy a hó, érdemes a völgy aljában a patakmedert követni. Itt ugyanis a legkevesebb az esélye egy lefolyó lavinával való találkozásra. Beljebb érve a völgybe, ahogy közeledünk a tófalhoz, nem a nyári útat követjük, hanem a tófal bal szélén egyenesen a Sárga-fal felé vesszük az irányt és meredeken esésvonalban másszunk fel a Sárga-fal felé felvezető meredek hegyuldalban. Elhaladunk a Sárga-fal aljától mintegy 100 m-re és jobbra kanyarodva újabb emelkedőbe kezdünk, amit szintén esésvonalban, egyenes vonalban haladva érdemes lekűzdeni. Kerüljük a fölösleges cik-cakkokat, mert ezzel egy esetleges lavinát is elindíthatunk. Felérve a tófal tetejére balra fordulunk és még néhány métert megyünk a Téry-menedékházig.
2. szakasz: Téry-menedékház - Jég-völgyi-csúcs
A Jég-völgyi-nyeregből az északkeleti gerinc felső részén a "Kőparipán" át
NYÁRI útvonal:
Menetidő:
 Fel: 2:15
 Le: 2:00
Szintkülönbség: +613 m
Távolság: 2,08 km
Nehézségi fok:
Nyáron: UIAA I
Szállás: Téry-menedékház
TÉLI útvonal: Nagyjából a nyári útvonalat követi, de jó hóviszonyok esetén az egyenes vonalvezetés miatt rövidebb.
Menetidő: [A hóviszonyok függvényében tág határok között változhat.]
 Fel: 2:15
 Le: 2:15
Szintkülönbség: +613 m
Távolság: 2,00 km
Nehézségi fok:
 Télen: PD+
Szállás: Téry-menedékház
Nyári útvonal:
Az Öt-tó katlanából (DK-ről). A Téry-menedékházból északi irányban tartva, a Markazittorony - Jégvölgyi csúcs széles hegytömegének falai alatt alányúló törmelékmézőkön a Jégvölgyi csorba irányában haladunk. A Jégvölgyi csúcsnak a Jégvölgyi csorbához egyenletesen ereszkedő északkeleti gerincének alsó szakaszban egy széles, balra meredeken lemetszett alakjáról felismerhető, magányos sziklatornyot (Hócsúcs) látunk kiugrani. Ennek esésvonalában a hegy testébe egy tágas öböl nyomul (kb. 200 méterrel balra a Jégvölgyi csorbától), amelybe a legfelsőbb völgyterraszról nagy törmelékkúp csúcsosodik fel. Közel a törmelékkúp tetejéhez, ennek bal oldalán szélés sziklás-törmelékes pad indul ki, amely a Jégvölgyi csúcs falai között rézsút balra emelkedve, a csúcs északkeleti gerincére vezet fel. A pad aljánál beszállás (1 ó.). Végig követve a kívül a völgy felé meredek falakban alátörő padot (füves-törmelékes sziklalépcsők), nehézség nélkül jutunk fel az északkeleti gerincre. Ezt egy széles nyeregben érjük el, amely közvetlenül délnyugatra fekszik az ÉK gerinc vállát képező, a térképeken 2567 m-el jelzett, jelentéktelen gerincpúptól (3/4 ó.).
Jég-völgyi-nyereg (~2500 m): Lapos nyereg a Jég-völgyi-csúcs észak-keleti gerincének felső részén, a csúcs és a Jég-völgyi-váll között. Átjáróul szolgál az Öt-tó katlana és a Száraz-völgy között.
A gerinc a nyeregből eleinte meglehetősen széles hátként emelkedik itt balra fordulunk. a csúcsnak északkeleti gerincét követjük, amely eleinte széles hátként emelkedik a magasba, feljebb azonban mind sziklásabbá válik, majd hirtelen összekeskenyedve, a "Kőparipá"-nak nevezett részletet alkotja. A tömbökből álló keskeny és kitett gerincrészlet valamivel hosszabb 20 méternél s a végén pár méternyire le kell másznunk. Közvetlen mögötte egy vad tornyocska mellett balra elhaladva; kissé a baloldalról kapaszkodunk fel az itt meredekebben feltörő, kiszélesedő gerinc sziklalépcsőin, amely meredekebb részlet felett tovább már enyhén emelkedik a széles gerinc a közeli csúcshoz (1/2 ó.; a Téry-menedékháztól összesen 2 ó 15 p).
Csak vezetővel vagy hegymászó igazolvánnyal !
Téli útvonal:
Nagyjából a nyári útvonalat követi, de jó hóviszonyok esetén az egyenes vonalvezetés miatt rövidebb lehet. A Jég-völgyi-nyeregig az út megfelelő hó- és időlyárási viszonyok között nem jelenthet problémát a gyakorlott, téli viszonyokhoz szokott és megfelelő felszereléssel rendelkező mászó számára. A Jég-völgyi-nyeregtől a gerinc szakasz csak jó hóviszonyok mellett járható. Laza hónál veszélyes lehet.
Hágóvas, jégcsákány, jégcsavar és kötél nélkül ne vállald be !
Lavina veszély esetén ne indulj útnak !
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|
CSÚCS KERESŐ
Suchy Kondracki
Somkuti Nándor
|